Ragyogjatok, szép csillagok!

Előszó: Hideg adventi vasárnap volt Karácsonyi vásárt rendeztek az asszonyok a gyülekezet szegényeinek megsegítésére. A vasárnapi iskola után édesapánk kézen fogott bennünket, és afféle ünnepi programként elmentünk körülnézni a „vásárban". - „Ezt megvesszük édesanyának karácsonyra, de el ne áruljátok neki!" - mutatott rá egy szép kézimunkára. (Ma is megvan még.) -„Ez pedig a tiétek lesz." Csalódottan láttuk, hogy egy könyv van a kezében. Kék címlapján kibetűztem: Ragyogjatok, szép csillagok! A háború után egykét évvel jobban örültünk volna valami édességnek, de azért még aznap délután elkezdtem olvasni. Nagyon meglepődtem: hiszen ez a könyv mintha rólunk szólna. Pontosan olyan körülmények közt éltünk mi gyerekek abban az időben, ahogyan ott le volt írva. Meglepetésemet fokozta az, hogy ezekben a történetekben egészen gyakorlati módon láthattam, hogyan „működik" a keresztyénség. Kedves diakonissza testvérektől sok mindent hallottunk mi már akkor Jézus Krisztusról. De hogy Ő ennyire valóságosan él, hogy Ő ma is ugyanaz, akinek a Bibliából kezdtem megismerni, hogy Őrá ilyen magunkfajta emberek is számíthatnak, hogy Ő ennyire szeret, s így törődik minden lelki és testi szükségünkkel - az most jött közel hozzám igazán. Utána sokszor elolvastam ezt a könyvet Néha meg is könnyeztem. Egyik-másik darabját könyv nélkül is tudtam. Amikor lelkipásztor lettem, írógéppel sokszorosítottuk a gyerekeknek, és egy-egy konferencián kedves olvasmány volt a közösségnek is. Azóta csaknem fél évszázad telt el. Hálás vagyok Istennek, hogy most újra megjelenhet. Ragyogtassa fel ma is Megváltónk csodálatos alakját sok gyermeknek és felnőttnek, s mutassa a Hozzá vezető utat - mint csillagok az éjszakában! Budapest, 1994 januárja Cseri Kálmán református lelkész

Mutass kevesebbet