Rajk László és társai a népbíróság előtt

Lazar Brankov így emlékezett vissza 1987 szeptemberében a kivégzés napjára: (...) kiugrottam az ágyból, oda- mentem az ajtóhoz és hallgatóztam, hogy mi történik. A folyosón az ajtón a cellám mellett a bakancsokkal nagy zajt csapnak. Rajk ma- radt a szandálban, nem változott a ruhája. Amikor sétálni mentünk a kivégzés előtti na- pon, akkor tudtam különben, hogy melyik jön ki, mindenkinek sajátos járása volt. Rajk egy kicsit húzta ezeket a szandálokat. Tuda- tában voltam, hogy viszik valahová, biztos ki- végzésről van szó, ezt azonnal megértettem. (...) Néhány perc múlva kinyitották nálam is az ajtót. Mivel megértettem, hogy engem is kivégeznek, felemelték halálra az ítéletemet, összeszorítottam a fogalmat, de biztos, hogy egy szót sem szóltam. Mentünk..."

Mutass kevesebbet