Ravennában temették Rómát

Az utolsó latin krónikások szerint Theodorik a Lacus Pelso, a mai Balaton partján, Attila halálának évében született. Mint túszherceget Bizáncba viszik, s ott ismerkedik meg - az Ókor s a Középkor határvonalának esztendőiben - az államvezetéssel. Atyja halála után átveszi a Pannóniából elvándorló gótok vezetését. Megpróbáltatások, szüntelen harcok, nélkülözések közepette kerül ez a félbarbár nép bizánci területre. Az ifjú vezér túlontúl nagyravágyó s tehetséges: a birodalom vezetői közé emelik; rövidesen éreznie kell azonban, hogy a gótoknak mindörökre el kell hagyniuk Bizáncot, ha el akarják kerülni a megsemmisülést. Tehodorik az Isonzónál, majd Ravenna falai alatt kerül szembe a másik nagy, barbár fejedelemmel, Odovakárral, aki letaszította trónjáról az utolsó nyugatrómai császárt. Theodorik győz, s a ravennai ünnepi lakomán saját maga öli meg riválisát. A barbár világban született törzsi király magáénak mondhatja most már az ősi latin földet. Majdnem három évtizedes uralma jelenti az utolsó "aranykort" a caesarok kora óta annyit szenvedett Itáliában. Theodorik római miniszterekkel kormányoz - közöttük a legkiválóbb Boethius: a filozófus, író, természettudós. Élete utolsó szakaszában az öregedő Theodorikot a gyanakvás szelleme szállja meg, megöleti A filozófia vigasztalásá-nak halhatatlan szerzőjét, Boethiust is. Az európai történelemnek ebbe a komor, jórészt ismeretlen korszakába vezet el a Ravennában temették Rómát. Írója a középkori Európa eredeteihez nyúl vissza, hogy követhesse a Balaton partján született gót hősnek - a magyar mondák Vasfejű Detréjének - mozgalmas, drámai történetét.

Mutass kevesebbet