Reflektor (dedikált)

Mikes Imre eredetileg, a fiumei Tengerészeti Akadémia növendékeként, a végtelen óceánokra készült. Ám az első világháborúban elveszett a magyar tenger és a magyar hajótér. Így sodródott az újságírás számára nem kevésbé hányatott vizeire. Pályájának első évtizedei Erdélyben teltek el. A szatmári és kolozsvári esztendők után a "Brassói Lapok" politikai rovatvezetője, majd központi szerkesztője, utóbb a legendás "Nagyváradi Napló" főszerkesztője lett. "A Dnyeper partján minden csendes" című cikksorozatért, melyben a Szovjetunióba átszökni próbáló hét ifjúkommunista levadászását leplezte le, három és félévi, "Erdélyi útja" című könyvéért két és félévi börtönre ítélték. Végül 1936-ban, a bukaresti minisztertanács határozata alapján, bilincsbe verve áttették Magyarországra. Ezt követőleg, mint a "Magyar Nemzet" kiküldött munkatársa, Párizsba került. a háború két utolsó évét, a Gestapo és a francia milícia elől bujdosva, egy közép-franciaországi erdő mélyén vészelte át. A háború után a párizsi magyar követség sajtóelőadójaként dolgozott, s ő szerkesztette a békekonferencia magyar küldöttségének közlönyét is. 1947 nyarán Auer Pál követtel egyidejűleg disszidált és megindította Párizsba "Nyugati Hírnök" című hetilapját, a haladó magyar emigráció első orgánumát. 1951-ben a Szabad Európa Rádiója a szervezkedő magyar osztály publicistájának hívta meg. E munkáját, amely működésének utolsó hónapjaiban mind kevésbé fért össze lelkiismeretével, negyedszázados tevékenység után, 1976 augusztusában abbahagyta.

Mutass kevesebbet