Reformkori és 1848-as kísérlet földhitelintézet létrehozására

Az Ön által kézbevett kötetet az 1997-ben alakult Földhitel- és Jelzálogbank Rt. adja ki. A legfiatalabb magyar pénzintézet üzletköre a jelzálogkölcsönök folyósítása. A Földhitel- és Jelzálogbank Rt. megalakulásával több évtizedes szünet után ismét megnyitotta kapuit egy olyan speciális pénzintézet, amely ingatlan - mezőgazdasági földterület, épületet - fedezete mellett folyósíthat hosszú lejáratú hitelt. A zálog fedezete melletti kölcsönnyújtás nem újkeletű forma Magyarországon. Története több évszázadra nyúlik vissza, a korai középkorig. A zálogkölcsönözések fejlődéstörténete során két alapvető típusa alakult ki: a jelzálogkölcsön, amely épületek, mezőgazdasági területek, később gyárak, illetve a kézizálogkölcsön, mely a nemesfém tárgyak, festmények, gyűjtemények és egyéb tartós értékkel bíró személyes javak fedezete mellett folyósított hiteleket. Magyarországon a zálogkölcsönzés intézményesített rendszere a XVIII. század utolsó harmadában, a XIX. század folyamán épült ki. 1773-ban kezdte meg működését Pozsonyban - az országgyűlések egykori városában -, Mária Terézia osztrák uralkodó és magyar királynő rendelkezése alapján a kézizálog kölcsönzésre szakosodott intézmény, a magyar királyi zálogház. Az ingatlanfedezet melletti hitelnyújtásra specializálódott pénzintézet létrehozására a XIX. század harmincas-negyvenes évtizedeiben - a reformkorban, a forradalom és a szabadságharc hónapjaiban - történtek kísérletek. A kezdeti próbálkozások kudarcai után a múlt a század hatvanas évtizedében kezdte meg működését az első, csak jelzálogkölcsönt folyósító pénzintézet, a Magyar Földhitelintézet. Az ingatlanfedezetre hitelt nyújtó intézmények rövid időn belül két alapvető csoportra tagolódtak, a földhitelintézetekre, amelyek elsősorban a mezőgazdasági területekre specializálódtak, és a jelzálogkölcsön-bankokra, utóbbiak épületeket, majd gyárakat vontak biztosítékként üzletkörükbe. A XIX. század végén, a XX. század első felében az ingatlant a kölcsön igen stabil bizonyítékának tekintették. Ennek megfelelően a földhitelintézetek, jelzálogkölcsön-bankok nemcsak saját tőkéjüket helyezték ki azok fedezete mellett, hanem az elzálogosított ingatlanokhoz kapcsolódva értékpapírokat, úgynevezett zálogleveleket is piacra dobtak. Ezek a záloglevelek a befektetőknek hosszú távon biztos jövedelmet - kamatot - garantáltak, tőzsdei forgalomba kerültek. A záloglevelek stabilitását, népszerűségét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy döntő többségük az ország határain túl, Ausztriában, Németországban, majd Franciaországban, Nagy-Britanniában, Svájcban és - a XX. század második évtizedétől - az Amerikai Egyesült Államokban is igen keresett értékpapírnak számított. A záloglevelek külföldi pénzpiacokon történő elhelyezésével megvalósult tőkeimport évtizedeken keresztül eredményesen járult hozzá a mezőgazdaság, a városok, az ipar, a közlekedés korszerűsödéséhez, fejlesztéséhez, fejlődéséhez. A második világháború következményeként kettészakadó világ nem kedvezett ennek a forrásgyűjtési formának, és a negyvenes évtized végén Magyarországon politikai döntéssel lényegében beszüntették. A politikai és gazdasági környezet döntő átalakulása teremtette meg a feltételeit annak, hogy fél évszázados megszakítást követően ismét létrejöhessen Magyarországon jelzálogkölcsönzésre szakosodott pénzintézet. A Földhitel- és Jelzálogbank Rt. természetesen nem jogutóda egyetlen, a XIX. vagy a XX. században működött hasonló üzletkörű intézménynek sem. Ennek dacára az elmúlt másfél évszázadban dolgozó földhitelintézetekre és jelzálogkölcsön-bankokra méltán úgy tekint, mint történelmi elődeire, mint az igen eredményesen működő speciális banki üzletág megteremtőire, megvalósítóira. Ennek szellemében karolja fel múltjuk bemutatását, és tiszteleg a történelmi elődök előtt. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánlom az Önök figyelmébe a földhitelintézet megalakításának reformkori és 1848-as kísérletét bemutató kötetet /Kékesi János - vezérigazgató, Földhitel- és Jelzálogbank Rt./

Mutass kevesebbet