Rege a vén tengerészről Hét részben (1798)

Képek jegyzéke
Címkép: A vén tengerész
Megy a Három; s a vén hajós egyiknek elébe áll
A Vendég most egy kőre ül, némán s hallgatni kéz
Megjött a menyasszony, az arca piros, mint rózsaszirom, s remeg...
Egyszerre szél csapott reánk, zsarnok, kemény vihar...
És jött a köd és jött a hó...
És jobbra jég és balra jég...
És ette az ételt, mit soha még...
Nyilammal én lelőttem a szent madarat...
Óh, pokoli dolgot tettem én és tettem átkozott...
Tenger, tenger mindenütt és inni korty se sehol...
Köröskörűl táncos halál-lidérccel gyult a mély...
S néhányunk, alva, látta már a gyötrő szellemet...
Hajó, hajó!
Kész! Ő az enyém! Én nyertem, én! - mondta, s hármat fügyült...
Az arcok (se sóhaj, se nyögés): s szemünk átka rám tapadt....
Nem akadt szent, aki megkönyörült haldokló lelkemen...
Néztem a rothadó vizet, s a szemem menekült...
Előttem hullasereg...
Feljött az égre lassan az utazó Holdvilág...
A hajó árnyán túl láttam a vízi-kígyók seregét...
Vak felleg záporozott le ránk...
Álomnak is különös, hogy a sok hulla élni kelt...
Ködországból kilenc nagy öl mélységben úszva szállt velünk a Szellem...
Ájultan estem el...
Hallottam - két hang röpködött...
Ha se szél, se tenger, a hajót mi hajtja? Mily erő?...
A kikötő, mint tiszta tükör, simán elénk hajolt...
Karmazsin árnyai váz alakoknak...
Égi fáklyaként lobogott partnak a látomás...
Szétnyílt a tenger s összecsapott a bukó hajó fölött...
Pörgött, pörgött a csónak a süllyedt hajó felett...
A révész összerogy...
Gyóntass meg, atyám! - az ősz Remete most keresztet vetett...
Mint éj, futok országokon át...
Arcáról megismerem én, kinek kell hallania mesém....
Dalolnak a kertben az ara és leánybarátai...
Lám, a vendég a lagzira többé vissza se néz...