Régészeti kézikönyv I.

A régészet történettudomány. Ez a régészeti gyűjtő (terepbejáró), ásató, megőrző, helyreállító, feldolgozó és kiállító munka minden mozzanatával szemben sajátos követelményeket támaszt. Hangsúlyozzuk, hogy nem csupán a feldolgozó és értelmező munka történeti jellegű, hanem a régészeti anyaggal kapcsolatos valamennyi munkának történeti jellegűnek kell lennie. Egészségtelen és történetietlen volna, ha lennének terepbejárók és ásatók, akik munkájukat csupán a külső jegyek rögzítésével végeznék, s lennének feldolgozók, kutatók, akik a szinte gépiesen feltárt anyag értelmét derítenék fel. A kutatásnak ilyenfajta megosztása tudománytalan. Nem lehet jó felszíni megfigyelő, terepbejáró, aki a települések jellegével, a táj alkatával, a különböző gazdasági formák számára alkalmas vagy alkalmatlan térszín kérdéseivel nincsen tisztában. Nem lehet jó ásató, akinek nincsen egyetemes és különleges tájékozódása a feltárás alatt levő emlékek régészeti kérdéseiről. A pusztán gépies megfigyelésre támaszkodó, tudományos kérdésekben nem a legmélyebb érdeklődést tanúsító ásató előtt olyan - néha jelentéktelennek látszó - jelenségek sikkadnak el helyrehozhatatlanul, amelyek talán még értékesebbek, mint az előkerült tárgyak. Ugyanez vonatkozik a leletek megóvására, a földestől kiemelt sírok utólagos kezelésére stb. Itt sem csupán a kézzelfogható leletek kibontása a cél, hanem minden megfigyelhető összefüggés vagy jelentőséggel bíró mozzanat tiszteletben tartása. Egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy a helyreállító, kiegészítő munkák a kor emlékanyagának nemcsak tudomásul vevő, hanem alkotó szintű ismeretét is megkövetelik. Az ásatásokat feldolgozó tudományos munka tárgyalása nem feladata e kötetnek, itt csupán annak megállapítására kell szorítkoznunk, hogy komoly eredmények e téren csak a legnagyobb gondossággal, az összefüggések állandó figyelésével végzett ásatások alapján születhetnek.

Mutass kevesebbet