Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Szöveggyűjteményünk a régi magyar irodalmat bemutató könyvsorozat első darabja. Átfogó képet kíván nyújtani a XV-XVI. századi magyarországi és magyar vonatkozású humanista irodalomról, anélkül azonban, hogy olyan viszonylagos teljességre törekedhetne, mint Klaniczay Tibor kitűnő és reprezentatív antológiája (Janus Pannonius - Magyarországi humanisták). A tervezettnél így is mintegy másfélszer nagyobbra duzzadt kötet legfőbb célja az egyetemi és főiskolai irodalomoktatás szolgálata. Terjedelmi okokból kénytelenek voltunk kihagyni jelentős műveket és szerzőket, mégis, reményeink szerint, az antológia megismerteti a humanista irodalom értékeit, s egyúttal eligazít a kor irodalmi műfajainak, beszédmódjainak és intézményeinek világában. A kétségtelenül legjelentősebb szerző, Janus Pannonius esetében a jegyzetek felvázolják azt a műveltség-hálót, azt az asszociációs hátteret, amely nélkül a humanista művek nem vagy csak részlegesen érthetők meg, s amely szükségszerűen csak az eredeti latin szövegnek sajátja. Nicasius Ellebodius Casletanus leveleiből pedig, amelyek nem míves episztolák, hanem magániratok, a humanista életformáról, a XVI. századi értelmiségi érdeklődési köréről tájékozódhat az olvasó. Részben visszatértünk Klaniczay Tibor (Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, Tankönyvkiadó, Budapest, 1963-1964) szerkesztési elveihez. Minden szerzőről rövid életrajzot közlünk, mely mindenképp szükséges a pontos tájékozódáshoz, különösen olyan írók esetén, akiknek nevével alighanem itt találkozik először az olvasó. E bevezetőket a legújabb irodalomtörténeti kutatások alapján állítottuk össze. Szemben az eddig szokásos gyakorlattal, a szemelvényeket bilingvis formában, latin (olasz) és magyar nyelven közöljük. Ennek fontosságát nyilvánvalóan azok is belátják majd, akik a latin nyelvet kevéssé ismerik. A humanista, neolatin irodalom csakis a maga eredeti közegében elemezhető és értelmezhető. Ily módon a művek nem keverednek a XVI. század magyar nyelvű (nemritkán: humanista indíttatású) alkotásaival, melyek nemcsak nyelvüket, hanem formájukat és főleg közönségüket tekintve is másfajta irodalmi közegben jöttek létre. El kell felejtenünk a humanizmus szó modern - erkölcsi, politikai stb. - jelentésárnyalatait, amelyek a XIX. századból erednek. A XV-XVI. században a klasszikus humán tárgyak, a studia humanitatis professzionalistáit nevezték humanistáknak. Azokat, akik hivatásszerűen foglalkoztak grammatikával, poétikával, retorikával, történelemmel és erkölcsfilozófiával.

Mutass kevesebbet