Régi magyar vasútállomások

A XIX. századot gyakran nevezik a vasút évszázadának. 1825-ben nyitották meg Angliában, Stockton és Darlington között az első közforgalmú vasútvonalat. Öt évvel később Liverpool és Manchester, a kikötő és az iparvidék között már kizárólag gőzmozdonyos vontatással közlekedtek a vonatok. Anglia példáját hamarosan követték az Amerikai Egyesült Államokban és az európai kontinens országaiban. 1846-ban Magyarországon is megnyitották az első gőzmüzemű vasútvonalat. Ez idő tájt a vasutak még csak egyes városokat kötöttek össze egymással, de a következő évtizedben, az európai forradalmakat követő korban az elszigetelt vonalak kezdenek hálózattá összenőni. Elősegíti ezt a hegyi vasút műszaki problémájának megoldása; az 1854-ben megnyitott, a Semmeringen átvezető első alpesi vasutat követik a többiek. A kontinenseket átszelő vasútvonalak fellendítették a személy- és áruforgalmat. Gazdasági szempontból az utóbbi a jelentősebb, az ipar és a kereskedelem fejlődésének új, a korábbiaknál szorosabb kölcsönhatása következtében sok helyütt valóságos vasútépítési láz tört ki. A vasútvonalak építése kedvez az ipar koncentrációjának. Megváltozik a megszokott régi településstruktúra: a százezres és milliós lélekszámú nagyvárosok nem utolsósorban a vasúti közlekedés révén alakultak ki. A személyforgalom is fellendült, a régebbi közlekedési eszközökhöz képest a vonat gyorsabb, kényelmesebb és biztonságosabb volt. Közelebb hozta egymáshoz az embereket; sokan utaztak és akartak világot látni. A vasút hatása tehát az élet egészére kiterjedt. Sajnos nemsokára már háborús célokra is használták: a katonaság és a hadianyag szállítása hamarosan a vasútépítés egyik fő szempontjává vált.

Mutass kevesebbet