Rembrandt I-II.

Rembrandt ​nem jegyezte fel megfigyeléseit, mint Leonardo és Dürer, nem volt körülrajongott géniusz, mint Michelangelo, hogy mondásait megőrizzék az utókor számára, még nagy levélíró sem, mint Rubens, aki korának vezető tudósaival állandó eszmecserében állott. Mégis jobban ismerhetjük, mint az említett nagy mesterek bármelyikét, mert bámulatos önéletrajzot hagyott ránk önarcképeiben. A fiatalsága idejéből valók a sikeres, sőt divatos festőt tükrözik, Saskiával közös képe boldog szerelemről, anyagi jólétről vall, a későbbiekről magányosságot, meghasonlottságot olvashatunk le, az öregkoriak egy nagy, igaz ember anyagi csődjének és töretlen akaratának megrendítő tragédiáját hirdetik. Az amerikai írónő tizenhét esztendős korától fogva kísér végig bennünket a művész életén, olyan közvetlenül, hogy valósággal vele együtt éljük át küzdelmeit, szerelmeit, sikereit, kudarcait, amint szenvedélyes alkotókészségében minden indulatát színekké, fényekké, árnyékokká, alakokká rögzíti a vásznon. A regény felülmúlhatatlan érdeme, hogy érzékeltetni tudja a művészi alkotás folyamatát, világszerte ismert képei létrejöttének eszmei és érzelmi indítékait. Élvezetesen mutatja be a világhírű alkotások, a Doktor Tulp anatómiai leckéje, az Éjjeli őrjárat, A posztóscéh elöljáróinak csoportképe, a bibliai tárgyú művek, a híres önarcképek keletkezésének körülményeit. Gladys Schmitt 1909-ben született Pittsburghban, ott végezte iskoláit, az egyetemet, és ma is ott él. Több évtized óta szerkesztője egy pittsburghi művészeti folyóiratnak és tanára az ottani képzőművészeti főiskolának. Hét regénye közül a Rembrandt a legsikeresebb.

Mutass kevesebbet