Remény

Csiki László 1944-ben született, erdélyi származású költő, író, műfordító.Legújabb kötetében az 1997 óta írt elbeszéléseit gyűjtötte össze. A szövegek világában egya-ránt megjelennek az abszurd, a humoros és a folklórból merített elemek. Minden történetéből valami fontosat és újat tudhatunk meg az �élet nagy kérdéseiről� (különösképp a szerelemről), és ez könyvét különösen élvezetes olvasmánnyá teszi. „Fénynél, melegnél aztán visszatért belénk a lélek a csillagközi űrból. Helyére került minden, a víz megint víz lett, az agyag agyag, a fű szálanként mutatkozott, még a sötét ég is elvált a földtől egy láthatáron derengő fényes csíkkal. A természetes, tehát boldog kényszerek ideje, világa ez. Mindennek úgy kell mozdulnia, ahogyan mozdul éppen, a fűz ágának alább kell hajolnia a nedvesség súlyától, és a nedvességnek fel kell párállnia, miután alászállt. A hidegtől zsugorodott göröngynek ki kell szakadnia, le kell gurulnia a menedékes partfalon, s a folyónak lennebb kell sodornia. Ez a vidra vadászatának ideje, ilyenkor kerül a Mars bolygó túlfelére a negyedik holdja. Egy farokrándulással mélyebbre fúrja magát az iszapba álmában az ebihal, és a világ legszebb asszonya ágyában öntudatlanul nyirkos combjai közé csúsztatja a kezét."

Mutass kevesebbet