Reményünk Krisztus

"Ez a látogatás a múltra irányul, hogy bevilágítsa a jelent és megmutassa a jövőt!" Ajánlás 1996. szeptember 6-án és 7-én másodszor látogatott hazánkba II. János Pál pápa. Egy kedvét vesztett, közömbös, reménységnélküli Magyarországba jött. Jött, hogy meghirdesse az üdvösség örömhírét, evangéliumát. Ezért talán fontosabb, jelentősebb látogatás volt, - rövidsége ellenére is, - mint az első. André Frossard "Ne féljetek" c. művében ezt írta a Szentatyáról: "A világ valamennyi kérdőjele sem akadályozhat meg abban, hogy megírjam: Ez a békességszerető eléggé hisz az emberekben ahhoz, hogy - azokat is beleértve, akik kezet emelnek rá - megajándékozhassa őket is az emberbe vetett hittel: és eléggé hisz az Istenben ahhoz, hogy arra is vágyat ébresszen bennük, hogy - talán vele együtt - ők is higgyenek Benne. Ilyen ez a pápa. A szentszéki akták, a tömegek és a lapok II. János Pálnak nevezik. De a név, amelyet Krisztus ad neki, így hangzik: Péter, a szikla." (Sz.I.T. 1986. 233 lap) A Szentatya azért jött, hogy "megerősítse testvéreit" (Lk 22,32). És ez a találkozás csodálatos volt. Minden reményünket felülmúlva jött el a győri szentmisére az a 160.000 zarándok, aki vállalt fáradságot, sorbaállást, szelet és esőt, költséget és áldozatot, és résztvett kitartóan és hittel a szentmisén. A Szentatyát is meglepte és meghatotta ez a fegyelmezett. imádságos tömeg. És itták szavait: "Ne féljetek!". "Krisztus jelenlétében élünk", "Reményünk Krisztus!" Emlékeztetett a hit nagy ajándékára, az Egyház szeretetére, ragyogó példaképeinkre. Megújulást hirdetett, és kifejezte bizalmát a fiatalok iránt, akik az Egyház reménységei. Megemlítve a három kassai szent vértanú ünnepét, bátorító szavai megszólították a határainkon túli magyar katolikus testvéreinket is, ugyanakkor a katolikus egységre emlékeztették a szomszéd népek hívő zarándokait is. Pannonhalmán Szent Benedeket idézte: "Semmit nem szabad az Úr szeretete elé helyezni." Regulájáról megjegyezte: "Nagy jelentőségű, hogy ugyan nem követte a korszellemet, mégis olyan hatékony eszméket gyűjtött össze, amelyek a világ átalakítására irányultak." Beszélt a hivatás csodálatos útjáról. Kifejezte elismerését a magyarországi egyház pásztorainak azért a munkáért, amit az elmúlt 5 évben végeztek. Aláhúzta a püspöki konferencia fontosságát, és egy organikus, összehangolt pasztoráció jelentőségét. Elismeréssel szólt a Püspöki Kar szociális körleveléről, bátorított az ökumenizmusra, a hit tisztaságának őrzésére, szólt a bűn iránti érzék fontosságáról és a bűnbánatról. A Győri Egyházmegye képviselőihez szólva egységre buzdította a papokat, akik a püspök egyetlen presbytériumát alkotják, beszélt a papi és a szerzetesi hivatás fontosságáról és szépségéről. Köszöntötte a szerzeteseket, nővéreket, kispapokat. A világiak apostoli feladatai között külön is kiemelte a világi hitoktatók és pedagógusok munkáját, akik valódi egyházi küldetést teljesítenek.

Mutass kevesebbet