Requiem egy tábornokért

Legeza János vezérőrnagy (1189-1953) a tragikus sorsú magyar 2. hadsereg VII. hadtestének parancsnoka volt 1943 januárjában. A könyv a tábornok életének bemutatásával, valamint személyes naplóinak, dokumentumainak közlésével állít emléket e különös sorsú magyar katonatisztnek. Katonának sem könnyű a búcsú. A katona is csak ember, az embernek pedig szíve van. A családtól búcsút venni, nagyon szívbe és torokba markoló kellemetlenség. A keménység ebben a pillanatban nem használ sokat. A könnyek csak előtörnek egyszerű oknál fogva - mert bizonytalan időre otthagyjuk a családot, amely eddig mindenünk volt. Több mint mindenünk: életünk célja. (Doni napló, 1942. szeptember 6.) Jelen pillanatban x ezer családért vagyok felelős. Tehát csak egy tennivalóm van: lerázni a saját érzelmeimet, lerázni a saját énemet, az embert, és parancsnokká válni. Ez lesz talán a legkeményebb küzdelmem, de meg kell tenni. (Doni napló, 1942. szeptember 20.) A megpróbáltatás kezdetén vagyunk. Könyörögtem a jóságos Istenhez, hogy harcban erősítsen és vezessen minket. (Doni napló, 1943. január 14.) A hadtest feladata világos, kitartani az utolsó emberig. A kérdés csak az, hogy kivel és hol. (Harcjelentés, 1943. január 16.)

Mutass kevesebbet