Rés és kaland (dedikált)

„Ilyenkor még azt képzelem /.., / megreped a történelem; / hogy újra lesz rés és kaland, / Athén, Agora, csarnokok"... A „rés" itt képzeletbeli hasadék a történelem börtönfalán, amelyen betűz az elvesztett aranykor fénye. Másutt a végleges bezáródás kezdő mozzanata, az élet elmúlásának első jeladása;: „a pergő dobverok között / a friss nyár dionüsziáján / a parányi de már kérlelhetetlen / árnyék résében". A „kaland" jelentése sem egyértelmű, kiszakadás áz élet megszokott rendjéből, ami örömet adó, de akár halálos végű is lehet. Nyilasy Balázs költészetét a nyugtalan keresés jellemzi. Magatartása romantikus és dezilluzionista. Ingázik „cinizmus és kíváncsiság", „kényelem és felelősség" helyzetei, állapotai között. Versei egymást kizáró és feltételező ellentétekből épülnek, amelyek egyénisége (és a dolgok) mozaikszerű soklényegűségét, de az egyoldalú magatartásformák egyesítésének szándékát is tükrözik. A magyar költő hagyományos történelmi sors- és társadalmi szerepvállalását ironikusan elhárítja magától: „a dacesztétikák, / a tragédiák-nagykereszt, / hit-tornák, zászlók, misztikák, / szemelyiség-show-k, Tengerek - / másnak valók" - írja Adyhoz szóló versében, ám mindjárt hozzáteszi: „De testvér, ne izgulj, azért még / nem keverek fazont-szezont". Hozzá legközelebb álló lírai „szerepe", hőse, Robin Hood, miközben vállalja a veszélyt, a kivetettséget, nem veti meg az élet természetes élvezeteit, a víg lakomákat, a grófleány szerelmét. De a zsoldostúlerővel szemben - legalábbis a versek valóságában - nem győzhet; a csatatéren „tört korsók elgörbült nyílvégek", s a szegénylegények számára továbbra is csak „álmok jövő helyett". Mit tehet így a költő? Komolyan veszi hivatását, és ironizál fölötte, „bőrét cserélő tanult hűség"-gel, bizakodva és illúziótlanul...

Mutass kevesebbet