Részeg halak

1983. szeptember 12-én szerződést kötött velem a Szépirodalmi Könyvkiadó arra a regényre, amelyet már évek óta írtam. 1984. május 2-án leadtam a kéziratot. 1987. január 27-én levelet írtak az elutasításról. Fontos lektorok olvasták regényemet, mely megjárta a pártközpontot. Szörnyülködött fölötte Aczél György is, majd Pándi Pál szuperlektor végleges ítéletet hozott: kiadásra alkalmatlan, mivel eltorzítja a valóságot. A zsdánovi ítéletbe a lektorok halála után betekinthettem. E szerint a regény sötét képet fest a hetvenes-nyolcvanas évek munkásairól; lapjain vergődő, életunt, szipuzó, öngyilkosjelölt, szakmát és életformát változtató, ideológiailag bizonytalan töltésű alakok szerepelnek, akik szüleiktől nem kaptak útravalót. Jövőbe vetett hit helyett obszcenitás, túlfűtött nemiség uralkodik lapjain, a szerző át akarja értékelni az ötvenes éveket. Álláspontját nem is ő mondja el, hanem a szereplők szájába adja! Kéziratban hányódó regényemet 1989-ig számos újságíró, kritikus, szerkesztő, kiadóigazgató olvasta. Elvittem színházhoz, filmrendezőhöz is, de nem volt olyan szerencsém, olyan pártfogóm, amilyen Fejes Endrének és Kertész Ákosnak. Ezt mosolyogva fogalmazták meg titkos olvasóim. A rendszerváltás után ismét kopogtattam a kézirattal, de a új kiadók tizenkét sikeres könyvem után ismeretlenül fogadtak. Be kell mutatkoznom ma is. Legalább húsz kiadónál jártam. De bízom egykori és új olvasóimban. Hogy felismernek. És felismerik könyvemben a torzítás nélküli történelmet is. Siklós László

Mutass kevesebbet