Retúr

Sokadik retúr ez. Töménytelen mennyiségű verssel, prózával, műfordítással, törzsasztalokkal és visszatérő vendégekkel. Az írásoknak bennem nem mindig van gazdájuk, vagyl egalábbis csak virtuálisan. Általam elképzelt , a versek által alkotott képhez, archoz kötődnek, és magamban meg is szólítom mindegyiküket. Ők azt kérdezik: „A játszótársam mondd, akarsz-e lenni?” Én visszakérdezek: „Akarsz-e játszani mindent, mi élet?” Kérdésemre újabb kérdés a válasz: „Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni”? És a kérdés a felelet. Akarok! És játszunk „kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót”. Játszok Kosztolányival, játszok Illés Gáborral, Kovács-Cohner Róberttel, Nagy Zsukával, Debreczeni Boglárkával, Kiss Dániellel, Bán Olivérrel, Dömény Veronikával, Pelesek Dórával, és mindazokkal, akik tíz kötet tartalomjegyzékében megjelentek.

Mutass kevesebbet