Rímek életre, halálra (dedikált)

Ámosz Oz. Rímek életre, halálra. Budapest, 2010. Európa Könyvkiadó (Szekszárdi Nyomda). 119 + [1] p. Szerző által dedikált példány!!! Ámosz Oz (Jeruzsálem, 1939. május 4. – Tel-Aviv, 2018. december 28.) eredeti nevén Amos Klausner, izraeli író és újságíró, a Békét most mozgalom egyik alapítója, a legtöbb nyelvre lefordított héber nyelven alkotó író. Oz családjának számos tagja jobboldali revizionista cionista volt. Apja nagybátyja, Josef Klausner a jeruzsálemi Héber Egyetemen a héber irodalom tanszék vezetője, a Herut párt elnökjelöltje volt Chaim Weizmann ellenében. Anyja, aki súlyos depresszióban szenvedett, öngyilkosságot követett el, amikor Oz 12 éves volt. Később ezt az eseményt Szeretetről, sötétségről c. könyvében idézte fel. Két évvel anyja halála után, 14 éves korában elhagyta otthonát és a Hulda kibuchoz csatlakozott. A Hulda család befogadta őt és ekkor változtatta meg vezetéknevét Oz-ra, ami héberül „bátorságot” jelent. Arra a kérdésre, hogy miért nem inkább Tel-Avivba ment, később azt felelte: „Tel-Aviv nem volt elég radikális, csak a kibuc volt elég radikális.” Katonai szolgálatát a Nahal brigádban teljesítette, részt vett a szíriai határ mentén kialakult összetűzésekben. Katonai szolgálatának befejezése után a kibuc a jeruzsálemi Héber Egyetemre küldte, hogy filozófiai és héber irodalmi tanulmányokat folytasson. 1963-ban szerezte meg diplomáját és mint irodalom- és filozófiatanár folytatta munkáját. Egy harckocsizó egység tagjaként részt vett a szuezi harcokban a hatnapos háborúban és a Golán-fennsíkon folyó harcokban a Jom kippuri háborúban. Tel-Aviv, ​egy forró nyári estén valamikor a nyolcvanas években… A szerző – középkorú, nős, híres, „civilben” könyvelő – író-olvasó találkozóra érkezik egy közösségi házba. Előre unja az egészet, a kellemetlen bizalmaskodást, a közhelyes, ostoba kérdéseket, a tudálékos irodalomtörténész műelemzését, a felolvasást. Elkalandozik a figyelme, csak testben van jelen és rutinból válaszolgat, ám a képzelete annál aktívabb: a közönség soraiból találomra választott emberek köré kis történeteket sző, s ezeket mintegy írói nyersanyagként mérlegeli, újabb és újabb részletekkel gazdagítja, továbbgondolja, azaz fejben máris egy új opust alkot szinte kényszeresen. A rendezvény után az általa kedvesnek és kellemesnek, bár nem elég vonzónak talált felolvasónő, Ráhel mellé szegődik, beszélgetésre, sétára invitálja, majd amikor kiderül, hogy a nő a szemközti házban lakik, férfias nekibuzdulással flörtöl és nála tölti az éjszakát, Ráhel féltékeny macskáját a fürdőszobába száműzve… Vagy ez már talán csak szándék volt, elszalasztott alkalom, és a szerző valójában magányosan járta az utcákat hajnalig, cigarettázva, s töprengve magán és teremtményein? Ámosz Oz gazdag asszociációs hálókat szövő, mesterien finom művű kisregénye az írói lét természetét, irodalom és valóság viszonyát boncolgatja, hisz szerinte írónak lenni annyi, mint nyitott helyzetben létezve elképzelni a másikat. Ámosz Oz 1939-ben született Jeruzsálemben. Regényeit és esszéit harmincnál is több nyelvre lefordították, Szeretetről, sötétségről című félönéletrajzi regénye világsiker volt. Számos elismerésben részesült: megkapta az Izrael-díjat, a francia Femina-díjat, a német Goethe-díjat és Béke-díjat. Keménypapír-kötés illusztrált kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet