Ripley és a maffiózók

"…Jonathan résnyire kinyitotta az ajtót, ki akart csúszni rajta, de felesége belökte, és belépett az előszobába. – Jon! Ne haragudj, hogy… – Kifulladva körülpillantott, mintha Tom Ripleyt, a ház urát keresné, és meg is pillantotta, aztán meglátta a földön fekvő két férfit is. Élesen felsikított. Kezéből kicsúszott a retikül, és halk puffanással a márványra esett. – Mon dieu! Mi folyik itt? Jonathan megszorította a kezét. – Ne nézz oda. Ezek… Az asszony kővé dermedt. Tom odalépett hozzá. – Jó estét asszonyom! Ne ijedjen meg. Ez a két ember betört a házba. Eszméletlenek. Volt gondunk elég…! Jonathan, vidd át a feleségedet a konyhába! Simone nem mozdult. Megtántorodott, egy pillanatra Jonathanra támaszkodott, aztán felemelte a fejét. – De hiszen ezek meghaltak!… Maguk gyilkosok!"

Mutass kevesebbet