Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

Róma II. Egy világbirodalom politikai, erkölcsi és történelmi eszméi

Róma II. - Havas László, Óbis Hajnalka, Szűcs Gábor, Ujlaky István - Régikönyvek
(0 vélemény)

A római állam a világtörténelem egyik legállandóbb és leghatalmasabb alakulata volt, amelynek kibontakozása kb. a Kr. e. 7. századra tehető, s hosszú időn keresztül az egész Mediterráneumot, de a mögöttes területeket is, magába foglalta. Ez az állam Nyugat-Európában egészen Kr. u. 476-ig fennállt, sőt Kelet-Európában még ezt követőleg is képes volt csaknem ezer éven át továbbélni a Bizánci Birodalom keretei között. Ám Kr. u. 476. Nyugat-Európában sem hozott magával tökéletes törést, hiszen a Nyugat-Római Birodalom területén létrejövő utódállamok mind intézményrendszerükkel, mind politikai közgondolkodásukkal, majd pedig civilizációjuk megannyi elemével rendkívül szorosan kapcsolódtak az antik hagyományokhoz, továbbvíve ezt a kulturális örökséget. Sőt az ókori civilizáció bizonyos vívmányainak kisugárzása a középkor államai révén még olyan területeken is érezhető volt, amelyek nem vagy csak részben tartoztak a Római Birodalomhoz, gondoljunk a kijevi Ruszra, Lengyelországra, vagy éppen a Magyar Királyságra. A római államiság tehát kitörölhetetlen nyomot hagyott Európa civilizációjában, s politikai műveltségünk egyik lényeges összetevője mind közvetlen hatása révén, mind pedig későbbi: reneszánsz, barokk, felvilágosodáskori, pozitivista vagy éppen marxista értelmezéseink keresztül. Mindez érthetővé teszi azt az érdeklődést, mely évszázadok óta él a köztudatban az antik politikai gondolkodás iránt, és napjainkban különösen tanulságos lehet tisztázni az egyetemes történelem egyik világhódító és világbíró nagyhatalmának politikai ideológiáit, amikor az országok nagy többsége a nagyhatalmak által kijelölt, befolyásolt kényszerpályákon mozog. Bevezetőnk és az ezt követő antológia ennek az antik hagyatéknak a feltérképezését tűzte ki célul. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy csak a legfontosabb törekvések, felfogások bemutatására nyílik lehetőség a terjedelem kötöttsége miatt.

Sorozatcím:
Agatha IV.
Kiadó:
Kossuth Egyetemi Kiadó
Kiadás éve:
1998
Kiadás helye:
Debrecen
Nyomda:
KLTE sokszorosítóüzeme
ISBN:
9634722970
Kötés típusa:
ragasztott papír
Terjedelem:
307
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 17.00cm, Magasság: 24.00cm
Kategória:
A Principatus politikai eszméi 235
Imperator Caesar Augustus
Az isteni Augustus tettei 238
Augustus tisztségei és kitüntetései 238
Augustusnak a római államot gyarapító intézkedései 240
T. Livius
A római nép története a város alapításától (részletek) 243
Előszó A világ első népe államának hétszázéves organikus fejlődése 243
Első könyv A Rómát alapító Romulus istenné válása
A város a földkerekség jele lesz 245
Numa Pompilius vallási alapokra helyezi Rómát 245
Tullus Hostilius háborúkban acélozza meg Róma erejét 246
Az ún. Servius Tullius-féle alkotmány 247
Második könyv A római állam szervezet különféle szervekkel (Menenius Agrippa meséje) 248
Negyedik könyv A fejlődés záloga: a polgárjogi nyitottság 249
A nagy egyéniségeket a nagy tisztségek formálják 254
Ötödik könyv Patrícius álláspont: a néptribunusok megbontják a rendek összhangját, gyógyíthatatlanul beteggé teszik az államot 255
Feladata teljesítéséhez az istenek jelölték ki Róma helyét (Camillus beszéde) 257
Hatodik könyv Róma megerősödve születik újjá a gall katasztrófa után 261
A népszuverenitás popularis elve (Manlius anakronisztikus beszéde) 262
Egy optimata érvelés: a patríciusok jogainak korlátozása sérti az isteneket 263
Vergilius
Aeneis 264
Első ének Iuppiter jóslata: A Római Birodalom időben és térben nem ismer korlátokat 264
Hatodik ének Augustus az új aranykor megteremtője. Róma múltja és történelmi küldetése 265
Nyolcadik ének Újabb fejezetek Róma történetéből. Augustus fegyvereit diadalra viszik az istenek a Kelet erői fölött 267
Horatius
Carmina (Ódák) 270
A princeps Iuppiter földi képmása - Augustus Caesarhoz 270
A római erények (Az augustusi principatus értékrendje) 271
A római nép és állam mindig új életre támad (Drusu dicsérete) 27
P. Ovidius Naso
Részlet az Átváltozások c. műből 273
A világ négy korszaka 273
Sztrabón
Geógraphika 275
Ötödik könyv Rómát nem fekvése, hanem polgárainak fegyverei és vitézsége tették naggyá 275
A római építkezések az urbanizációt és a birodalmat szolgálják 276
Diodorus Siculus
Történeti könyvtár (részletek) 278
Miként maga az állam, a történetírás is teljességre törekvő élő szervezet 278
Az arisztokrácia és a demokrácia összeütközése a C. Gracchus korabeli Rómában 279
Dionysius Halicarnassensis
Részlet a Római régiségek-ből 280
A jó államforma teremti meg a jó polgárokat. Romulus elismertetése 280
Philón
Józsefről (részletek) 282
Az államformáknak és a törvényeknek a népekhez kell igazodniuk a természetnek megfelelően
A politikus legyen sokoldalú 282
Az államférfinak szabadon, az igazság és a közérdek alapján kell eljárnia a benne lévő értelem révén 283
Velleius Paterculus
Római történelem (részletek) 284
Az állami életen belül is érvényes a természeti törvény: a fejlődés és a hanyatlás 284
Ha megszűnik a külső ellenségtől való félelem, az erkölcsök lehanyatlanak 286
A kiemelkedő politikus különleges helyzetet élvez 286
Az első triumviratus 286
Valerius Maximus
Emlékezetes tettek és mondások (részlet)
A római hódítás egyik következménye: a női fényűzés elterjedése 288
Idősebb Plinius
Természetkutatás
A méhek természetes állama csak azt ismeri, ami közös 289
Curtius Rufus
Nagy Sándor
Róma virágzásának alapja a császári hatalom: egy testhez egy fő tartozik X könyv 290
Seneca
Erkölcsi levelek 291
7. levél A tömeget kerülni kell 291
9. levél A természet egybekovácsolja az embert az emberrel 293
31. levél Formálja magát az ember az istenhez méltóvá! 293
71. levél A természet törvénye szerint változik az államforma is 297
L. A. Seneca
A haragról
A haza és a társadalom organikus egység 297
L. A. Seneca
A visszavonultságról
A bölcs viszonya a politikai élethez 298
A lélek nyugalmáról 299
A polgár legyen hasznára mind az egyes embernek, mind az emberiségnek: teljesítse a kötelességét 299
Az egyik legfőbb polgári erény a mértékletesség: mindenki érje be tulajdon társadalmi helyzetével 302
A polgár kötelessége, hogy alkalmazkodjék a körülményekhez 305
Seneca
Vigasztalások 307
Helvia vigasztalása
"A bölcsnek hazája széles e világ" 307
Seneca
A kíméletességről 309
A birodalom és a nép jólétének alapja a princeps természetében rejlő kíméletesség 309
Rómát és a birodalmat az uralkodó személye tartja össze: ő az állam lelke, míg az állam a princeps teste 311
Az uralkodó fő erénye a kegyesség, ezt kell gyógymódként alkalmaznia 312
Az uralkodó a természet rendje szerint áll az állam élén 313
A princeps kegyessége szétárad a birodalom testében 315
Seneca
A jótéteményekről
Ha a császárról van szó, ajánlatos lakatot tennünk a szánkra 315
Seneca
A természet kérdései
A történelem uralkodók, és államok virágzása illetve pusztulása 316
Lucanus
A polgárháború (részletek)
Rómát a polgárháborúban saját súlya dönti le 317
Quintilianus
A szónoki oktatásról (részlet)
Az állam hajója 321
Ifjabb Plinius
Traianus magasztalása (részletek) 322
Az utód kiválasztása 322
Traianus, az eszményi uralkodó 323
A principatus megengedi, hogy a jó polgárok erkölcsei jussanak érvényre 323
Az igazi uralkodó maga is engedelmeskedik a törvénynek 324
A princeps felüdülése is hasznos a közügynek 325
A jó császár barátokkal veszi körül magát 325
Egy testőrparancsnok leváltása - "baráti" érdemei elismerésével 326
Bár az uralkodó adja a tisztséget, a megbízatás egyfajta kölcsönviszony 327
A principatuson belül a szabadonbocsátottak csak helyzetüknek megfelelő szerepet kaphassanak 327
Mivel érdemelte ki Traianus a "legjobb" jelzőt? 328
Ijfabb Plinius
Levelek (részletek)
Kilencedik könyv A történetírás kegyetlenül leleplezi a politikát 329
Tizedik könyv A császár szerencséje az egész emberiségnek üdvös 329
Traianus véleménye: a névtelen feljelentések kivizsgálása méltatlan az államhatalomhoz 330
Tacitus
Iulius Agricola élete 331
Az államok hibája, hogy nem ismerik el a személyes értékeket 331
A könyvégetés nem fojthatja el a nép szavát és a senatus szabadságát 332
Az államrend újjászületésének alapja: a principatus és a szabadság egyesítése 332
Egy eljövendő senator fő erénye: a mérték 333
A szabadság elvesztése és a nyugalom a barbárokat is megfosztja tetterejüktől 333
A frissen meghódított britannok nem viselik el az igazságtalanságot 334
A római nép a királyok segítségével teszi szolgává a barbár népeket 334
A britannok nem hajlandók eltűrni a kettős szolgaságot 335
Barbárok felkelése egy colonia, a szolgaság székhelye ellen 335
A római megtorlás 336
Egy eszményi helytartó: Agricola 336
A helytartó feladata: jóhírt szerezni a római békének 337
Az urbanizáció mint a provinciák fékentartásának eszköze 338
Calcagus beszéde: a britannok a rómaiakkal szemben a szabadságot védelmezik 338
Csak a barbárok széthúzása miatt válhatott híressé a római hadsereg 339
Agricola népszerűsége és hírneve kiváltja az uralkodó irigységét 340
Rossz uralkodók alatt is élhetnek azért nagy emberek 340
Egy kiemelkedő személyiség halotti dicsérete a principatus idején 341
Tacitus
Germania 342
A germánok társadalmi és hadi szervezete 342
A germánok politikai berendezkedése 342
A germánok szigorú és tiszta erkölcsei 343
Rómát a végzet szorongatásából csak a barbárok viszálya mentheti meg 344
Tacitus
Beszélgetés a szónokokról Részletek 345
A politikusnak a társadalomtól kijáró külső elismerések 345
Az ékesszólás szabadságát kellene megvalósítani 345
Az erkölcsök süllyedése okozza az ékesszólás, a műveltség hanyatlását 345
Az ékesszólás igazi táplálója: a politikai szabadság 348
Az ékesszólás idegen a jól elrendezett államtól 349
Egy jó erkölcsű államban kisebb az ékesszólás jelentősége 349
Tacitus
Korunk története 350
I. könyv
Az egyszemélyi hatalom okozta torzulások 350
Még a kor erényei is tragédiákhoz kapcsolódnak 351
A hatalom titkának lelepleződése: nemcsak Rómában lehet urakodót választani 351
A hajdani fegyelem elvesztette tekintélyét 352
A birodalom teste megköveteli, hogy a princeps gondoskodjék utódjáról 352
II. könyv
Gyávaság pusztulni hagyni az államot 354
IV. könyv
A "római béke" fenntartásának eszközei 356
Tacitus
Évkönyvek 357
I. könyv
A princeps a polgárháborúkban kimerült birodalmat kerítette hatalmába 357
A principatus egyik alapja a szolgaságra való készség 358
Augustus utódlásának kérdése 358
Az egyeduralommal megváltoztak az erkölcsök: Róma a szolgaságba rohan 359
A principatus rákfenéje: A felségsértési perek 360
III. könyv
Erkölcsök és törvények 360
Tiberius levele az államot megfertőző fényűzésről 362
Az erkölcsök körforgásáról 364
IV. könyv
A principatus rosszabra változik 364
A "kevert" államformát nehéz megvalósítani és fenntartani 365
V-VI. könyv (Töredék)
A zsarnokság fokozódik 366
A századok körforgását kifejező néphagyomány: a phoenix madár 366
A tiberiusi zsarnokság álsága 367
XI. könyv
A romanizáció megokolása: friss erő kell a megfáradt birodalomnak 367
XV. könyv
A zsarnokgyilkos terv indoka: a princeps bűnei a birodalom, közelgő végét jelzik 369
XVI. könyv
A szolgai tűrés sokak pusztulását vonja maga után 370
Suetonius
A Caesarok élete 371
Hatodik könyv
Nero A princepsi hatalom és a kegyelet színjátéka 371
Nyolcadik könyv
Domitianus Egy zsarnok megölését követő boldogabb időszak 372
Florus
Róma háborúi 373
Első könyv
A hét király kora Romulus uralkodásától
A római nép és életének egyes szakaszai 373
Visszapillantás a hét király korára
A római nép gyermekkora
Az állam korai fejlődése
Az ifjúvá serdült Róma
Az első pun háború 374
Visszapillantás
A római állam férfikorának betegsége 375
Appianosz
A római polgárháborúk 376
I. könyv
A római nép és a senatus küzdelme: a hatalmi egyensúly keresése 376
A polgárháborúk kezdete 377
A Sulla-féle káros gyógymód: az önkényuralom 377
Caesar, "a nép barátja" hatalmával átmenetileg megszünteti a pártviszályt 378
A Caesar halálával feléledő pártharcok
Augustus monarchiája 379
Egyeduralom és egyetértés 379
Aelius Aristides
Rómára (részletek a beszédből) 380
A kitűnően szervezett és az összhangra épülő Római Birodalom örök 380
Az uralkodás művészetét a rómaiak találták fel 380
Róma hatalma az idegeneket is római polgárrá tevő hadseregen nyugszik 382
A római állam azért kiváló, mert egyesíti az egyes államformák előnyeit 383
Plutarkhosz
Szókratész daimónjáról (részlet) 384
Epameinóndasz tanácsa: nem szabad polgárvérrel tenni szabaddá az államot 384
A monarchiáról, a demokráciáról és az oligarchiáról
Mindig a helyzetnek leginkább megfelelő államformát kell választani 385
Plutarkhosz
Politikai tanácsok (részletek) 387
A birodalom városainak vezetői tartsák tiszteletben Róma és a császár fennhatóságát 387
A politikus tegyen engedményeket, hogy biztosíthassa az összhangot 388
Epiktétosz
Kézikönyvecske (részlet)
Az emberi szabadság záloga: a hatalmunkban nem lévő dolgok megvetése 389
Marcus Aurelius
Elmélkedései
Hetedik könyv A helyes szemlélet kialakításának fontossága 389
Kilencedik könyv Az uralkodónak a természetet kell követnie
Platón állama a Földön megvalósíthatatlan 390
A hírnév viszonylagos és korlátozott 390
Tizedik könyv Minden szervesen beleilleszkedik a világmindenség egészébe - ez a közjónak is az alapja 391
Tizenegyedik könyv A társadalmon belül az emberek hierarchikus kölcsönviszonyban állnak egymással - ez összhangban van a természettel 391
Milyen alapelveket tartson szem előtt az uralkodó? 393
Az ókori és a középkori Európa határán: kései antik és korai keresztény politikai gondolatok 395
Plótinosz
Kilenc értekezés 397
Az államok törvényei nem egyformák 397
A szép és az igazság az Istentől ered 397
Az egységre való törekvés mindenre, tehát az államra is érvényes 398
A háborúk oka, hogy a mindenség a szellem ellentéteinek az egysége 399
A társadalomban és az államban - a drámához hasonlóan - betöltött ellentétes szerepek a szellem ellentétes részeinek egységével magyarázhatók 402
A szellem formanélküliségéről 404
Mikor marad távol a lélek a politikától? 404
Cassius Dio
Római történelem 405
XLIV. könyv (részlet)
A demokrácia fogyatékossága. A monarchia előnye 405
LII. könyv (részletek)
Az augustusi monarchia igazolása 406
Maecenas tanácsa 406
Ulpianus
Részlet a Digesta-ból ("Törvénykönyv")
A császári rendeletekről 409
Philosztratosz
Apollóniosz élete
Az első római császárok értékelése 410
Iulianus császár
Konsztantiosz vagy az uralkodásról
Igazi uralkodóvá nem a származás teszi az utódot, hanem tulajdon erényei 411
Iulianus
A Caesarok
M. Aurelius megmagyarázza politikai tévedéseit 413
Historia Augusta
A császárok története 414
Részlet egy császárportréból: Antoninus Pius 414
Carus élete (részlet)
Az államot a sors igazgatja
Róma történetének fordulói 415
Ammianus Marcellinus
Római történeti események (részletek) 417
XIV. könyv A római állam elérte a tisztes életkort
Bár betegsége nyilvánvaló, élvezi a császárok gondoskodását 417
A történelemben a növekedést és a hanyatlást a végzet irányítja 420
XV. könyv Kudarcba fullad a római állam tekintélyének elismertetése 421
XIX. könyv A népek felsorakoztak a római világ elpusztítására 421
Az udvaroncok szerint: a császár felette áll minden veszélynek 421
Az állam eltorzulására utaló csodajelek 422
XX. könyv A veszélyhelyzetben feltétlenül engedelmeskedni kellene az uralkodó akaratának 422
Uralkodjék egyetértés a császári családon belül 422
Az állam biztonságának talpköve: az uralkodók egyetértése 423
A barbárok támadásai után megújuló római állam 423
XXI. könyv A jogrend megsértése gyors és határozott ellenintézkedést követel 423
Az állam felfakadó kelevényei: a polgárháborúk és a rossz uralkodó 424
XXII. könyv Iulianus hatalomra jutása 425
A császár környezete a bűn melegágya, mely megfertőzi az államot 428
A hadsereg züllése 429
Iulianus valláspolitikája 429
Iulianus állhatatossága 429
XXIII. könyv A római állam nem szorul rá mások segítségére 430
XXV. könyv Egy államférfi nem engedhet át az ellenségnek római földet 430
Symmachus
Előterjesztések a császároknak (részlet) 432
Rómát ősi vallása őrizte meg
Aurelius Victor
Rövid történet vagy a Caesarok élete (részletek) 433
Az igazi császár az értelmetlen hódítás érdekében nem bontja meg a békét 433
Aurelianus uralkodása is bizonyítja a történelem és a politika körforgását 433
Tertullianus
Védőirat (részletek) 435
Az államok földi törvényei a körülményekhez kapcsolódnak, ezért jogosságuk korlátozott 435
Az emberi akarat függvénye, hogy az állam elismeri-e a pogány isteneket 436
A történelmi események időbeli láncolata 436
Minucius Felix
Octavius (részlet)
A földi monarchia az égi királyság példáját követi 437
Lactantius
Az isteni tanítások (részletek) 439
A régiek nem ismerték fel a teljes igazságot, mert az csak az Isten vallása révén érhető el 439
Az Isten akarata szerint minden ember egyenlő: ez az igazság alapja 440
A római állam életének szakaszai
A birodalom halála 441
Euszebiosz
Egyháztörténet
X. könyv Constantinus győzelméről és azokról a jótéteményekről, melyekben a római uralom alattvalóit részesítette 442
Ambrosius
Levelek (részlet)
Az agg Róma is legyen Isten katonája 444
Hieronymus
Levelek (részlet)
A római állam nagy volt kiemelkedő egyéniségekben 445
Augustinus
Az Isten államáról (részletek) 447
Harmadik könyv
A pogány istenek alatt Róma kegyetlen volt, csak az egyes polgárok tanúsítottak jóságot 447
Ötödik könyv Constantinus esete bizonyítja: a földi hatalom nem feltétlenül a Sátántól ered, hanem az igaz Isten is megadhatja annak, aki őt tiszteli 449
XV. könyv Az egy Isten kezében van a megmásíthatatlan igazság, s ezt az angyalok közvetítik a földi világnak 450
Az Isten állama és a földi állam
Az emberek két fajtája 451
Az Isten népe, illetve állama történetének korszakai 452
XIX. könyv A szolgaság oka a bűn 454
A pogány Róma nem ismerte az igazságot, ezért állama sohasem lehetett igazi köztársaság 455
Az I/A * (212/A) levél A "De civitate Dei" elrendezéséről és tartalmáról 457
A 2* (272) levél Isten államának megvalósulásához a jók hitbeli újjászületése szükséges 458
Orosius
Történelem a pogányok ellen
A világtörténet és Róma korszakai 466
Boethius
A filozófia vigasztalása 469
Első könyv A filozófia szerepe a kormányzásban 469
A filozófia szerint: az alattvaló számára örömet kell, hogy okozzon az engedelmesség 470
Az isteni értelem kormányozza a világot - ez adhat erőt a száműzöttnek 471
Második könyv Az erény szerez megbecsülést a tisztségnek és a hatalomnak - nem pedig fordítva 472
A tisztségek nem természettől fogva jók 473
A politikában szerzett hírnév esetleges és mulandó 474
A Római Birodalom híre korlátozott - ezért polgáraié is 474
Harmadik könyv Az állami tisztségek csak még jobban kiemelik a hitvány ember gyengeségét 475
Az uralkodói hatalom nem feltétlenül boldogít, sőt veszélyt hozhat kiszolgálójára 476
Jegyzetek 479
Jegyzetszótár 483
A kötet összeállítójának megjegyzése 527

Havas László

Havas László  további könyvei

Hűségpont:
 
Antikvár könyv
2 500 Ft
30%
Hűségpont:
 
Antikvár könyv
640 Ft 448 Ft

Az Ön ajánlója

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...