Róma II.

A római állam a világtörténelem egyik legállandóbb és leghatalmasabb alakulata volt, amelynek kibontakozása kb. a Kr. e. 7. századra tehető, s hosszú időn keresztül az egész Mediterráneumot, de a mögöttes területeket is, magába foglalta. Ez az állam Nyugat-Európában egészen Kr. u. 476-ig fennállt, sőt Kelet-Európában még ezt követőleg is képes volt csaknem ezer éven át továbbélni a Bizánci Birodalom keretei között. Ám Kr. u. 476. Nyugat-Európában sem hozott magával tökéletes törést, hiszen a Nyugat-Római Birodalom területén létrejövő utódállamok mind intézményrendszerükkel, mind politikai közgondolkodásukkal, majd pedig civilizációjuk megannyi elemével rendkívül szorosan kapcsolódtak az antik hagyományokhoz, továbbvíve ezt a kulturális örökséget. Sőt az ókori civilizáció bizonyos vívmányainak kisugárzása a középkor államai révén még olyan területeken is érezhető volt, amelyek nem vagy csak részben tartoztak a Római Birodalomhoz, gondoljunk a kijevi Ruszra, Lengyelországra, vagy éppen a Magyar Királyságra. A római államiság tehát kitörölhetetlen nyomot hagyott Európa civilizációjában, s politikai műveltségünk egyik lényeges összetevője mind közvetlen hatása révén, mind pedig későbbi: reneszánsz, barokk, felvilágosodáskori, pozitivista vagy éppen marxista értelmezéseink keresztül. Mindez érthetővé teszi azt az érdeklődést, mely évszázadok óta él a köztudatban az antik politikai gondolkodás iránt, és napjainkban különösen tanulságos lehet tisztázni az egyetemes történelem egyik világhódító és világbíró nagyhatalmának politikai ideológiáit, amikor az országok nagy többsége a nagyhatalmak által kijelölt, befolyásolt kényszerpályákon mozog. Bevezetőnk és az ezt követő antológia ennek az antik hagyatéknak a feltérképezését tűzte ki célul. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy csak a legfontosabb törekvések, felfogások bemutatására nyílik lehetőség a terjedelem kötöttsége miatt.

Mutass kevesebbet