Rontás és igézés

Talán az egyik legjelentősebb európai hírhedettségű boszorkányper az volt, amelyről ez a könyv számol be az Olvasóknak. A független Erdély utolsó évtizedeinek máig feltáratlan fejezetéről szól, arról a korszakról, amelyben a Jókai-regényekből jól ismert Apafi Mihály fejedelemnek bizalmas főemberével történt szakítása, összecsapása és leszámolás a történelmi tény, de amelyben 1678-tól sor került egy Európa-szerte már túlhaladottnak tekintett, de itt mégis valódi boszorkányüldözésre, és a tíz éven át tartó perfolyamra. A fejedelem megbuktatására szerveződött összeesküvés vezetőjét, Béldi Pált, Apafi börtönbe vettette, de már egy év múlva a kiszabadult ellenzéki vezér fegyverbe szólította híveit. A felkelés szinte nyomban kudarcba fulladt, s a tanácsúr a törökhöz menekült, de a szultán, Apafi kérésére, a Héttoronyba záratta. Erdélyben rekedt családját a fejedelem maga fogatta el. A történelmi tények mögé ekkortól sorakoznak fel a politika diktálta, hiedelmekkel, képtelenségekkel tarka események: Béldi felesége, a nagyravágyó Vitéz Zsuzsanna boszorkányokat fogadott szolgálatába, hogy azok, mágikus képességükkel, rontó-igéző erejükkel segítsék szabadulását és a fejedelem uralmának megdöntését. Az ördöngős "rossz asszonyok" a beteges alkatú fejedelemné, Bornemissza Anna megbűvölését akarták fő eszközül használni Apafi elveszejtéséhez. A bűbájos praktikákra azonban egy árulás nyomán hamarosan fény derült, és a kormányfiak - hitték, vagy nem a babonákat - megindították az egyedülálló méreteket öltő boszorkánypert, egész országra szóló nyomozással, közel 500 tanú vallatásával, kihallgatásával, amelyek végén máglyák is gyúltak Erdélyben. Ezt a misztikus, hátborzongató történetet tárja fel a szerző korabeli illusztrációkkal színezett izgalmas dokumentumok, élvezetes leírások, tragikus sorsok bemutatásán keresztül, eddig nem publikált vallatási jegyzőkönyvek segítségével.

Mutass kevesebbet