Rosta (dedikált)

Marton Lászlónak dedikált példány! A kötet szerzője, Mészáros Tamás (Budapest, 1947. március 23. –) Jászai Mari-díjas magyar újságíró, színikritikus, rendező. 1972 és 1975 között a Magyar Rádió kulturális szerkesztő-riportere volt. 1975 és 2000 között a Magyar Hírlap színikritikusa, majd kulturális rovatvezetője volt. Ő szerkesztette a lap Ahogy tetszik című kulturális mellékletét is. Ezzel párhuzamosan éveken át műsorvezetője volt a Magyar Televízió Stúdió című kulturális magazin-műsorának. Ugyancsak kritikusa volt az Új Tükör című hetilapnak. 1986 és 2010 között a Vígszínház vezető művészeti tanácsadója is volt, több darabot rendezett is. Marton László (Budapest, 1943. január 6. – Budapest, 2019. szeptember 12.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színházrendező, színigazgató, érdemes és kiváló művész. Rendezéseit 2017-ig több mint 40 országban játszották világszerte. 2017-ben szexuális zaklatási ügyekben léptek fel ellene, ezután felmentették állásaiból, később visszavonult a közélettől. "...Mert demokráciában a győztes szerepének mindenkori lényege az, hogy józan korlátait maga szabja meg, és akkurátusabban vigyáz, nehogy túllépjen azokon, mint ellenfelei. Ezeket a korlátokat pedig elsősorban nem a jogi normák és lehetőségek jelölik ki - tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy aki egészen a jog adta határokig merészkedik, az gyakorta sért íratlan morális törvényeket, érzelmi szférákat, netán »csak« szakmai értékeket. A jog sok olyasmire lehetőséget adhat, ami egy kulturált politikai közéletben egyszerűen ildomtalan. Úgy is mondhatnánk: a pozíció mindenekelőtt arra kötelez, hogy tudjunk viselkedni. És ez az, ami sem a totális rendszerben nem ment, és most, a demokráciában sem működik. Az elvtársak évtizedek alatt sem tanulták meg, a »nemzeti« urak pedig most mindent előbb képesek feleleveníteni abból a bizonyos régi, jó világból, mint a kordában tartott politikai modor és gesztus hajlandóságát. Maradnának a liberálisok, akiket viszont sajnos a mimikrire való túlzott hajlamuk fenyeget: ők először ámulva konstatálták, hogy a kormánykoalíció milyen gátlástalanul építi a maga klientúráját, aztán magukhoz tértek, és - tisztelet a kivételnek - nekiláttak hasonulni. Mindazok a polgárok pedig, akik kimaradnak a sikerorientált politikai pozícióharcból, egyre keserűbben, afféle statisztákkal figyelik, milyen ízléstelenül élnek vissza szerepeikkel a vezető színészek, egy rossz darabban."

Mutass kevesebbet