Rotterdami Erasmus diadala és tragédiája

Zweig regényeire lassan ráülepszik a por, de Erasmusról írott könyve feledhetetlen marad mindenkinek, aki elolvassa. A kora fölé emelkedő személyiségnek Holbein arcképeivel vetekedő megelevenítése, a sorsán uralkodni tudó szellem fejlődéstörténetének bámulatosan eleven és izgalmas elbeszélése - háttérben az európai történelemnek a legdúltabbak, legfeszültebbek közé sorolandó évtizedei - időtálló remekmű. Művelődésünk története több felvilágosodást ismer, ahogy reneszánszt is, a reformáció korinak Erasmus kétségtelenül a főszereplője, s a legrokonszenvesebb alakja. Mikor mindenki szüntelenül állást foglalt, hol egyik, hol másik fanatizmusnak lett híve, Erasmus rendíthetetlenül, divatoktól, konzervatív és radikális eszméktől távolságot tartva, nem tartozott senkihez. A szellemi világ egységében hitt, ennek az egységnek kikezdhetetlen alapjában, mindennek a mértékében: az igazságban. A szembenállók meg akarták nyerni, s mivel megmaradt csábítás és fenyegetés ellenére pártonkívülinek, legkevesebb volt, hogy legyávázták. Komoly vád egy svájci zsoldos ellen - felelte Erasmus mosolyogva, - de nekem meg kell írnom műveimet, s ehhez nyugalomra van szükségem. A 15. és 16. század fordulóján a felfedezők átalakították a külső világ képét, a megrázkódtatás átformálta a bensőt, a lélekét az egyházi dogmát kikezdte a tudomány, ebben a forrongásban egy ember volt rendíthetetlenül hű az antikvitás és a kereszténység valóságos és örök értékeihez, e könyv hőse, aki a címlapról tekint ránk.

Mutass kevesebbet