Rügyecske

A ​kis regény hősei egy iskola legvadabb, legzabolátlanabb tanulói,hírhedt verekedők, dologkerülők. A hangos, vad, goromba fiúk, pergőnyelvű, élénk lányok közt fel sem tűnik év elején a jelentéktelen, csendes, szürke kislány, Rügyecske. Szóba se állnak vele, semmibe sem veszik. Különös véletlen folytán szárnyra kap a hír, hogy varázslatos erővel bír, szerencsét hoz arra, aki a közelébe kerül. E hír felkelti iránta a fiúk figyelmét s ő akarva-akaratlan maga köré gyűjti a fékezhetetlen kis társaságot, nem bűvös erejével, hanem lényéből kiáradó derűjével, kedvességével. Közös munkába kezd az osztály és küzdelmek, nehézségek, sikerek során lassan összekovácsolódnak a széthúzó, zabolátlan gyerekek. Az elveszett töltőtoll, a különös látogatás a szenespicében, s a közös erővel felépített csónak izgalmasan bonyolódó története mögött észrevétlenül felhő ereszkedik a kis gyerekcsoport fölé : akkor vesztik el Rügyecskét, amikor már úgy érzik, meg sem tudnak lenni nélküle. Rügyecske jelképpé válik, a szépség, kedvesség, becsület jelképévé. „ Én ezután mindig azt teszem, amit ő súg nekem” – mondja Vermes Gábor, az iskola legjobb mesélője. A „évfolyampótló ” osztály hírhedt tanulói megcsendesültek, jobbá, szelídebbé váltak egy küzdelmes év s egy fájó élmény hatása alatt.

Mutass kevesebbet