Rügyek és reménység

A kaszárnya körül nyüzsög a föld. Otromba ládákkal, tarisznyákkal és zsákokkal újoncok jönnek. Tarkák, rongyosak és ember létükre úgy ömlenek, mint a barmok. De a virág, amellyel telerakták a lányok, széppé teszi őket. És erőssé az, hogy sokan vannak. Ellepik az egész kaszárnyát és ülepedni kezdenek. A kiszolgált katonák helyére telepednek, akik fütyörészve készülődnek a hazavivő útra. A napos végigjárja a megdagadt termeket és neveket ordít. Négy kiszolgált katona nevét. Eléhalássza végre mind a négyet és közli velük a parancsot: - A századparancsnok úrnál rögtön megjelenni! Tisztogatják magukat a legények. Gombolkoznak, oldalfegyvert kötnek és megindulnak. Útjukban mindenünnen, mint a csigák, undok és szarvas okok másznak elé a félelemre. Szorongásukban párosan mennek, mintha testvérek volnának. Pedig mégcsak nem is egyazon nemzetbe valók, hanem négyen háromféle nyelven beszélnek. Aki elől megy és balról, az Dániel, a földim. Szakaszvezető. A másik három is az.

Mutass kevesebbet