S nem volt jobb testvér nála

Válhatik-e ​a szeretet, a hűség, a kötelességtudat és a felelősségérzet ön- és közveszélyessé, s egy kristálytiszta, egyértelműsége miatt már nem is naiv, hanem együgyű érzés- és gondolatvilág szellemileg-fizikailag egyaránt romboló magatartásformává? Dzselil müellimnek, a köztiszteletben álló férfiúnak, a példás családapának, a világ legjobb testvérének immár ereje sincs ahhoz, hogy bátran szembenézzen az ilyen nehéz és kellemetlen kérdésekkel. Mint minden igazi megértéssel és emberszeretettel megírt mű, Ibragimbekov kisregénye is figyelmeztető és végső soron kegyetlen alkotás: az ember érdekében az. A magatartás, amelyet Dzselil müellin testesít meg, túlságosan is ismerős: minden emberben ott lappang a beszűkülés, a merevség, a lelki süketség veszélye, s hogy a vállalt és megharcolt küzdelmek után, eredményekkel a háta mögött, hazudni kezdjen környezetének és elsősorban önmagának. S törvényszerűnek érezzük Dzselil müellim katartikus hatású pusztulását, mert nem találta meg a visszautat azokhoz, akik a fényt és a biztonságot, a közösséget és a szeretetet jelentették számára.

Mutass kevesebbet