Sakk-Matt (dedikált)

Lassan elindultam feléjük, akkor vált bizonyossá számomra, hogy a német, akit elfogott a két amerikai, Koch ezredes volt, a tábor rettegett parancsnoka. Összeszedtem minden bátorságomat és mélyen a szemébe néztem. Ugyanaz a fagyos, hideg kék szempár nézett rám vissza és akkor újra, megállíthatatlanul tódultak az emlékek: a lövések és a durva vezényszavak fülsiketítő hangja, az égő, emberi hús szaga, a rettegés és kétségbeesés, mely kíméletlenül járta át az ember egész testét. Megpróbáltam tartani magam, de éreztem, hogy az ezredes látványa lassan minden erőmet felőrli. Nem láttam rajta rémületet, csak közönyt és gyűlöletet. Még ott is, akkor is, a halál torkában rendületlenül hitt egy olyan eszmében, aminek már nyoma sem volt többé, amely csak könnyeket és fájdalmas, kitörölhetetlen emlékeket hagyott hátra a világ emlékezetében.

Mutass kevesebbet