Sárga rózsa / A hol a pénz nem isten

Jókai Mór. Sárga rózsa / A hol a pénz nem isten. Budapest, 1928. Franklin-társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda (ny.). 214 p. Fűzött, aranyozott egészvászon. (Jókai Mór Művei - Centenáriumi Kiadás). // Részlet a könyvből: Sárga rózsa: Még akkoriban nem szelte keresztül a Hortobágyot a vasut; még nem is volt az Alföldön semmiféle vasut. - A Hortobágy vize sem volt lecsapolva: a két kerekű malom vigan kelepelt a kis folyamon, a nádasban jó dolga volt a vidrának. A legelső hajnalhasadásnál egy lovas legény poroszkál a sík Zámi pusztán, mely «tul» esik a Hortobágy vizén. (Debreczent véve a világ közepének.) Honnan jön? hová tart? azt nem lehet kitalálni; a pusztán nincs ösvény ; kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen láthatárig nincs más, csak fű; egy élőfa, egy kútágas, egy kunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát. A ló megy az ösztöne után. A lovasa alszik, bóbiskol a nyeregben, hajladozik hol erre, hol arra, de azért a lába ki nem esik a kengyelből. Gulyásbojtárnak kell neki lenni, mert az ingujja elől össze van kötve: a lobogós ingujj a szarvas állatok közt akadékos volna. Kék a mellénye, fekete a gombos rajthuzlija, fekete a szűre is, selyem virágokkal kivarrva, csattos szijon lóg le a fél válláról. Balkezében a lazán eresztett kantárt fogja, jobb keze csuklójára akasztva a karikás ostor, nyeregkápájába dugva a hosszú ólmos fütykös. Széles, feltűrt karimájú süvege mellé tűzve egy sárga rózsa. Mikor egyszer-egyszer felkapja a ló a fejét, a sallangos csótárt megrázva, a bóbiskoló legény is felneszel egy pillanatra. Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap : megtapintja a rózsát, nem veszett-e el? aztán leveszi a fejéről a kalapot, megszagolgatja a sárga rózsát nagy gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja a süvegét a fejébe s hátra veti a nyakát. Azt hiszi, hogy akkor meg fogja látni a kalapján azt a rózsát... A hol a pénz nem isten: Mert hát a pénz mindenütt isten. Afrika kaffereinél és a jegestenger csukcsijainál; ha nincs is császárkép nyomatva rá. Egyik helyen a kaurikagyló, másikon a tengeri-kutya-fog a pénz: abban számítanak. Ahány nép, annyi neve az istennek. Talán Buddha, Brahma, Szajdei Hahe, Viczlipuczli, Jehova? Dehogy! Lak-rupia, tael, millereis, font sterling, tallér, lira, frank, lei, márka, korona, piaszter, rubel, duros, dollár: ez az isten. A bálványhoz, a láthatatlan istenhez csak azért imádkoznak, hogy segítsen nekik ehhez a másik istenhez, az igazihoz kegybe jutni...

Mutass kevesebbet