Sárváriak Belgiumban (dedikált)

A szerző maga is ságvári, sőt egyike a hajdani vendégmunkásoknak. Még nem töltötte be a kiutazási engedélyben megszabott korhatárt, de a városka urai meg akartak szabadulni az elégedetlenkedő és az ifik között szervezkedő fiatalembertől. S mert Sárváron nagyon sokat várták a kinti híreket, leveleit kiragasztották a patika kirakatába... Így kezdődött idősebb Gerencsér Ferenc tudósítói pályája. Csakhamar a Brüsszelben megjelenő Itt az Írás munkáslevelezője lett. Hazatérve pedig villanyszerelő Csepelen, s a felszabadulás után egyik elindítója és szerkesztője a Fogaskerék című üzemi lapnak. Ezután több megyei lap elindításával és vezetésével bízták meg. 1949-50-ben a Vasmegye felelős szerkesztője volt, majd nyugdíjazásáig a Magyar Rádió vezető munkatársa. Úgy tűnik, mindvégig arra készült, hogy ifjúkora megrázó élményeit és a kétezer sárvégkörnyéki közös sorsának tanulságait elmondhassa. 1926-ban leállt a termelés a belga-francia érdekeltségű sárvári műselyemgyárban, ám a tőkések nem mondtak le az olcsó magyar munkaerőről. Ügynökeik három év múltán megjelentek Sárváron, s a nincstelenség elől közel kétezren keltek útra a francia és belga üzemek felé. Idős Gerencsér Ferenc az irodalmi publicisztika eszközeivel mutatja be a tublize-i magyar kolónia barakklakóinak gyilkosan egészségtelen körülményeit, egyre fokozódó kizsákmányolását, a belga munkásokkal való viszonyát; ugyanakkor novellisztikusan formált fejezetek beszélik el a megtévesztett magyarok látogatását Ottó "királyfinál", az árvíz és sztrájk történetét. Munkástragédiák sora tárul fel a könyv lapjain. A kétszáz tubize-i magyar között nem volt egyetlen kommunista párttag sem, szervezett munkás is mindössze húsz. A gyárat a keresztény-szocialisták uralták. A barakklakókat sem tömörítette osztálytudat: valamennyien saját kis egyéni céljaik valóra váltására, egy darabka föld megszerzésére, a bezárt műhely kinyitására, adósságaik letudásásra, a családi otthon felépítésére, ha ugyan nem családtagjaik puszta létének biztosítására törekedtek. A közös kiszolgáltatottság sem tudta igazi egységbe kovácsolni őket. Ezért eshetett áldozatául Mikes püspök politikai kalandorságának, ezért maradtak mindössze hárman a felemelt teljesítmény ellen tiltakozók, ezért lett a talajtalan vergődés áldozata legkövetkezetesebben gondolkodó és legbátrabban kiálló társuk is. Eligazító híradással, biztatással és tanáccsal csak az Itt az Írás, a párizsi Magyar Munkás és a Népszava szolgált. A munkásság szervezett ereje hozzájuk is utat talált.

Mutass kevesebbet