Saville

Mint egy tizenkilencedik századi klasszikus nagyregény, úgy kezdődik Colin Saville, a bányászcsaládban született fiú története, de olvasója majd a nevelésregény műfaj egy mindenestül angol változatának is véli-ítéli, és ítélheti fejlődésregénynek, művészregénynek, számos részletét egy feszült légkörű pszichodráma jeleneteinek - ám mindenestül mai ez a regény, történelem és családtörténet együttese, nagy fejezet a huszadik századi angol munkásosztály történetéből, azaz: szintézis. Szintézis olyan értelemben is, hogy írója - aki 1933-ban született - tíz évig dolgozott a művén, épp a szintézis szándékával. (Fiatal író volt, amikor a Saville-t írni kezdte) Önéletrajzi elemek művészi áttételétől sem mentesen: az író is egy yorkshire-i bányász fia, Colin Saville-étől eltérő utat járt meg, mégis azonosat, bányászgyermekként indulva, s oda megérkezve, ahol tehetsége szerint nagyobb, teljesebb élet részese lehet. Colin Saville története természetesen sokban más: ő átverekszi magát a brit iskolarendszer akadályain, de végzettsége csak névleg emeli ki munkáskörnyezetéből, a "felsőbb osztályokkal" befogadtatnia magát nehéz. S még nehezebb elszakadnia saját világától, kiválogatnia kötődéseinek szálai közül azokat, amelyeket eltéphet, azokat, amelyeket nem szabad eltépnie, sőt szorosra kell fűznie. Az angol regényirodalom hagyományai és a mai angol próza modernsége ötvöződik szép egységbe ebben a nagy prózaírói vállalkozásban.

Mutass kevesebbet