Seb és kés (dedikált)

Visszanézve (és visszanézni nem könnyű) úgy vélem, hogy kamaszkoromban a harmincas évek végén kezdődött költői pályám középpontját az úgynevezett „mesék" három könyve képezi. Ezek tetőzik be az előttük álló köteteket - vagy inkább hagyják fedél nélkül azoknak sokhelyütt omladozó falait. Ugyancsak „úgy vélem", hogy amennyire e költészet első része, az indulás határozott hangja után többször is elvesztette eredeti karakterét, megcsuklott, a maga ellentétéhe fordult, majd újból visszakanyarodott ahhoz, az utolsó hat kötetben sajátos egységbe rendeződött. így alkalmasnak látszott arra, hogy gondos „utószürettel talán egy hetedik egység is megteremthető legyen belőle, amely az előbbiek legjavát képviselve, talán egy sűrűbb, új és önálló tartalmat is kínál. Ezért is mellőztem e huszonöt év termésének összegyűjtéséhen a kronológiát; az egyes ciklusok sem a régebbi kötetek sorrendiét, sem az időrendet nem tartják be; csak hellyel-közzel egy-egy vers tapad egy aláírt évszámmal az időhöz. Végül, mintegy valami zenei záradékként (amely esetleg preludium is lehet), néhány, kötetben még meg nem jelent vers jelzi a sem kötetekbe, sem más rendbe nem zárható időt.

Mutass kevesebbet