Sebészet

A könyveknek megvan a maguk sorsa. A „ Sebészet"-é szerencsésnek mondható, mert túl a megtisztelő medicina-nívódíjon immáron hatodik kiadását éli meg. Minden szerkesztő felelőssége, hogy az újabb megjelenés további minőségi változásokkal is járjon. Minthogy a kor engem sem kímél, igyekeztem a saját fejezeteimhez társszerzőket bevonni, akik majd egykor teljesen átveszik a remélt újabb kiadások írását. Hasonló körülmények folytán a korábbi közreműködők közül többen kiváltak, és így újak foglalták el helyüket. Mindezen kívül a józan ész is azt követeli, hogy teret adjunk a fiatal nemzedéknek. Az orvostudomány gyakorlásában két ellentétes folyamat figyelhető meg. Az új, innovatív technikák és gyógyszerek egyre drágítják az egészségügyi ellátást, ugyanakkor még a gazdag országokban is egyre kevesebb pénz jut az orvoslásra. Amíg azonban a nyugati államokban ez viszonylagos korlátozást jelent, addig a most csatlakozott európai uniós országokban mindez az egészségügy és az ellátás további beszűküléséhez vezet. Ez a tény azonban nem lehet gátja a legkorszerűbb gyógymódok ismertetésének még akkor sem, ha ezek nálunk jelenleg nem vagy csak nehezen hozzáférhetők. A medicina legújabb vívmányait mindazonáltal ismerni kell, annál is inkább, mert határok nélküli világunkban a fiatalok külföldre kerülve tájékozottak kell hogy legyenek. Ami pedig a gazdasági szempontok előtérbe kerülését illeti rendkívül sajnálatos, hogy a korábbi salus aegroti suprema lex (legfőbb törvény a beteg egészsége) helyére a salus pecuniae suprema lex lépett! Amikor ezeket a sorokat írom, a Magyar Orvosi Kamara közlése szerint több mint 700 fiatal szakorvos jelentette be azon szándékát, hogy külföldön szeretne dolgozni. Erről értesülve még nagyobb felelősséget érzek szerkesztői munkámmal kapcsolatban. Szeretném remélni, hogy a könyv sok orvostanhallgatóval megszeretteti a sebészetet, s ha időközben a szaktárca is oda hat, hogy a kezdő orvosok anyagilag is megbecsülve érezzék magukat és perspektívát lássanak maguk előtt, talán nem lesz gond a sebészutánpótlás. Feltétele ennek még az is, hogy mi, vezető sebészek a beosztott fiataloknak megadjuk a kiteljesedés lehetőségét, és személyes példamutatással ösztönözzük őket a maradásra. Az olvasó ismét egy átdolgozott, felfrissített és tovább bővített kiadást tart a kezében. Az ismeretanyag annyira gyarapszik, hogy hovatovább nehéz a terjedelmet korlátozni, és alapos megfontolásra van szükség annak eldöntésére, hogy mi kerüljön a könyvbe. Mindenképpen elengedhetetlennek tűnt egy, az információszerzéshez és az olvasott anyag megítéléséhez (bizonyítékokon alapuló orvoslás) segítséget nyújtó ismeretanyag beemelése (22. fejezet). A bennünket elárasztó folyóirat- és könyvtömeg, valamint elektronikus média (internet) okozta bőségben és a hiányzó idő miatt a legnagyobb gond az ésszerű, célzott válogatás és értékelés. Kitérünk bizonyos vitás kérdésekre is, mint pl. az emlőszűrés kétséges hasznára vagy az onkológia egyes területein bekövetkezett szemléletváltozásra (őrszemnyirokcsomók és az ún. „skip" jelenség értékelése). Az elszaporodott angol szavakat és kifejezéseket igyekeztünk magyarul írni, ugyanakkor zárójelben közöltük az eredeti formát, a rövidítést. A fejezetek élére olyan mottót kerestünk, amelyek vagy mosolygásra késztetnek történeti jellegük, ül humoros voltuk miatt, vagy pedig igen tanulságosak. Az eddigi (nemzetközi) gyakorlattal ellentétben nem vettük át a korábbi előszavakat, bár azokban (ismételt átolvasás után is) még mindig érvényes elvek, megfontolások fordulnak elő, melyek - sajnos - még ma is aktuálisak. Mindezek ellenére nem akartuk „feleslegesen" fokozni az amúgy is megnövekedett terjedelmet.

Mutass kevesebbet