Segítsd a királyt!

Részlet a könyvből: "Ratkó József bizonyára belső szükségből szokta idézni Illyés Gyulának azt az intelmét, hogy múltat is teremteni kell, meg kell írni, mert a rosszul elrendezett múlt visszajár, zavarja az embert. Nem tudott addig megnyugodni benne sem a gyermekkor, amíg kegyetlen Önéletrajzában ki nem beszélte, igazságot nem szolgáltatott mindenkinek a jóság szeretete és az embertelenség nyílt elítélése jegyében. Ki kellett vallania a gyermekkorból kimerevült állóképeket, mert fojtogatták a lelkét. Sorsszimbólum lett a védekezésül feje fölé emelt keze. A korai élmények a lelencsors olyan mélységeiről hoznak hírt, amelyek belső törvényeként a képtelenséget, kiszolgáltatottságot nevezhetjük meg. Az ajándékul nyújtott élelemért sem mozdul a gyermek keze, mert azt hiszi, becsapják. A gazdagságról álmában is tudja, hogy csak álom, Kiszolgáltat él a folyton részeg apának, a gazdák kénye-kedvének, a lélekölő szegénységnek. Bosszút csak ártatlan állatokon állhat: titokban rugdossa a vemhes tehén hasát. Az Önéletrajz nem magyaráz, tömör képekben tényeket villant föl. A képtelenségekhez tartozott a humánum felemelő nagysága is: édesanyja zsidó menekít a nyilasok elől, azok már-már rátalálnak, a rejtekhely ajtaján dörömbölnek, majd azzal mennek el, hogy "egy ötgyermekes anya nem fog zsidókat bújtatni". Ez a mozaikokból épített életrajz erkölcsileg ítél a képek tiszta erejével. Hála és melegség érzéseit indítja a morzsányi szeretet is. De ebben az alulsó magyarországi mélyvilágban fénylenek föl a gyermek előtt a tisztesség megtartó erői is. Az igazságmondó-igazságtevő szenvedély - bármely körülményben. Szüleitől egyetlen gyönyörű ajándékot kapott: a dolgok nevét, az édes anyanyelvet. Ez maradt egyetlen mentőöve, ezzel kellett szegénység, kiszolgáltatottság közepette olyan világot teremtenie, amelyiknek zord időben is gyémánt a gerince. József Attila-i sors jutott neki osztályrészül, költészetének első időszakában természetes a közvetlen kötődés hozzá egyes hangulatokban, képekben, de Ratkó József a maga valóságában élte s így hamar kapott önálló irányt művészete is: a mai világ szegényeinek lett "énekes mindenes cselédje". A közösségi felelősség tágította költészetének horizontját történelmi, nemzeti-közösségi számvetésre. Az illyési eszme közösségre szabott. Az egyszerű természeti képek, a parasztok, munkások életének mozzanatai nagyobb távlatú, nemzeti számvetések kifejezőivé emelkednek. Az illúziótlan történelem-látás harmadába kiadott nemzetet mutat, s a "földbe ember vetetett, vérben csávázott holt mag". Távoli képzetek természetes összevonása számvetés és ítélet. A pusztulásra, tékozlásra különösképp érzékeny költő így ütközik szinte kikerülhetetlen a halottakba: az ország történelme során elpusztított törvénytelen halottakba, s a nemzeti felelősség hiányában, az egyéni kényelem és eszméletlenség okán meg nem született korahalottakba."

Mutass kevesebbet