Shakespeare

„Aki Shakespeare-ről gondolkodik - írja bevezetőjében a szerző soha sincs egyedül. Gondolatait mindig benépesítik a néhai elmék, mondataiban tudósok és laikusok, írók és olvasók társalgása visszhangzik, négy évszázadnyi világirodalom ... A tudománytörténet megnevezi, rendszerezi és idézetekkel helyükhöz köti a hazajáró lelkeket. Az esszé: megidézi őket; azzal, hogy eleven szövegében testet ad nekik, s halhatatlanságukat így költi életre. így gondolkozom, így dolgozom: leéltem egynéhány évtizedet Shakespeare-rel (képletesen) egy koponyában, összeolvastam róla (valóságosan) egy könyvszekrényre valót, de könyvemben módszeresen kerülöm a hivatkozásokat. Természetesen, ahogy a hivatásomat gyakorlom. Az esszéírás gyakorlatában az irodalomról alkotott vélemény nem találmány, nem szabadalom. Hasonlóan ahhoz, amiből eredetét nyeri s amiben eredményét reméli: élmény, erőforrás, ihlető és alkotó alkalomé Kötelességünk, hogy szabadon gazdálkodjunk vele. Amit tudunk, mint mulandóságunkban a ránk örökített idő, mind mi vagyunk; vettük, ahol találtuk, és adjuk máris tovább, legjobb tudásunk szerint. Oda és vissza: tanulunk tanítványainktól, hogy legyen mire tanítanunk mestereinket." Géher István költő, műfordító, egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének oktatója, a Magyar Shakespeare Társaság elnöke, négy verseskötetet, a Mondom: szerencséd (1981), a mi van Catullus (1984), az Anakreoni dalok (1996), a Hol az a látvány? (1997) és két esszégyűjtemény, a Mesterségünk címere (1989) és a Rádiókollégium (1996) szerzője. Shakespeare könyve a két kiadást is megért Shakespeare-olvasókönyv (1991, 1993) javított és bővített kiadása.

Mutass kevesebbet