Shakespeare-olvasókönyv

Aki Shakespeare-ről beszél, az életről beszél. S aki az életről, az önmagáról. A magánbeszéd pedig, amennyiben hiteles, óhatatlanul rólunk szól. Géher István Shakespeare-esszéi vallomások: mind egy-egy szerelmi vallomás, hitvallás az irodalomról, az életről. Tükörképünk: mondja tárgyáról - a kötet előzményének tekinthető nagy sikerű rádiószemináriumra emlékeztetve -, s joggal, hiszen sorra tárgyalt 37 színpadi mű létünk teljes enciklopédiája. Példatár. Élethelyzetek, emberi kapcsolatok, erkölcsi konfliktusok ősképeinek tárháza, amely jelen esetben még a lírikust is ellátja szereppel, hogy tárgyszerűen lehessen "alanyi". A változatos szerepjáték Géher irodalmi megnyilatkozásainak állandó kerete és közege. A Mondom: szerencséd szemérmesen "hallgatag" költője utóbb a "szabadszájú" Catullus meztelenségét öltötte magára, majd a mesterségében szerényen "világhódító" ameikanista könyvkiadói munkamezét. Most Shakespeare-en keresztül szólal meg. Ismét esszében, továbbfejlesztve - mélyítve és tágítva - a gondolkodás műfaját, mert itt az irodalmárba rejtőző irodalomtudósnak is van mondanivalója. Nem is kevés. S ez nem kevéssé próbára teszi az írót, hogy saját hangjának beszédes természetességében játékosan el tudja-e tüntetni a szenvedélyesen kisajátított tudományt. Az eredmény: stílusbravúr. A tanulmányok filológiai adatolás-adagolása szinte észrevehetetlen. Belesimul a szövegbe, mint egy jelzett szó jelzője. Géher írásművészetének eleganciája mindenekelőtt példás tárgyismeretében rejlik. Mindent tud Shakespeare-ről, amit csak tudhat a kutató, s persze mindent az életről, amit csak a költő tudhat. E tudás biztonságában kérdőjelezhet meg olykor akár "könyvszekrénynyi" szakirodalommal megtámogatott évszázados értékítéleteket, tartózkodhat a témájához tapadó sztereotípiáktól, lehet még frivol is, követhet el nyugodt lélekkel blaszfémiát. Mindent megtehet, s meg is tesz, hogy az elme közhelyeiből kihívja, létre hívja az eleven gondolatot. Módszerének titka nem az állítás, hanem a rákérdezés. Kérdések egész sorát zúdítja tárgyára és olvasójára, hogy aztán felkínálja a maga válasz-alternatíváit, élményszerűen érzékeltetve, hogy a shakespeare-i színjátékban - tehát az emberi létezés sokszínű felmutatásában - csakis a lehetséges látás- és felfogásmódok teljes tér-idő hálója fedheti fel azt, amit el is fed: az áttűnéseiben jelenvaló lényeget. Ezt a "különös" létezőt tünékenységében tetten érni és megjeleníteni: kritikai vállalkozásnak merő képtelenség - olyan kísértés, melynek nyomába merészkedni legföljebb ha az alkotás képes... Ezért foglal el megkülönböztetett helyet s hagy remélhetőleg maradandó nyomot Géher István esszé-költészete ("tudatregénye", "kalandregénye") a magyar Shakespeare-kultúrában. Műfajpróbáló kísérlet, melynek jelentőségéhez az is hozzájárul, hogy tematikai teljességigénye ritka példa a hazai és nemzetközi gyakorlatban. A világnagy szekrényben még egy könyv Shakespeare-ről? Egy érdekes könyv! Kinek, mire való? A szerző szándéka szerint: olvasni, mindenkinek, akit - shakespeare-i megfogalmazásban - az emberi "lény maga" érdekel.

Mutass kevesebbet