Sigismundus rex et imperator

Kiállítási katalógus : Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2006. március 18 - június 18., Luxemburg, Musée national d'histoire et d'art, 2006. július 13 - október 15. // Előszó: Amikor 1974-ben a budai várban végzett ásatások során embereket ábrázoló, tökéletes szépségű gótikus szobrokat találtak, az egész ország lázba jött. Ez volt az első fénysugár, amely úgy világított be a nagyközönség előtt voltaképpen ismeretlen magyar középkorba, hogy mindenkit megérinthetett egy nagy, gazdag kultúra jelenléte. Az emberek ráébredhettek e kultúra folyamatosságára és európai beágyazottságára - hiszen a köztudatban a 11. századi nagy királyok s azután mintegy hirtelen támadt szigetként Mátyás király reneszánsz udvara és híres könyvtára éltek a 15. század második feléből. Ez a kiállítás újabb mérföldkő Európa késő középkori kultúrájának s benne Magyarország helyének megismerésében. „Zsigmond és kora" -ez a szokásos toposz. De ebben az esetben olyan személyről van szó, akinek a pályája európai léptékű: a Luxemburgi ház sarjaként magyar király lett, s végül német-római császár, aki azonban székhelyét mindvégig Magyarországon tartotta. Itteni udvarának művészete is ebben a széles európai térben értelmezhető. Szerencsésen - és a mai Európának tanulságosan - ismétli meg a kulturális egységet ez a tárlat, amelynek létrehozásában 19 ország intézményei és tudósai működtek közre, és amelyet Budapesten és Luxemburgban mutatnak be. Zsigmond király és császár személyének és művének nagy elégtétel-adás ez a kiállítás, amely ugyan a kor kultúráján keresztül mutatja be ennek a kultúrának mecénását, ösztönzőjét és élvezőjét; de a rá irányuló figyelem bizonyosan új megvilágításba állítja politikai teljesítményét is. Csak az utókor helyezheti el őt két korszak határán, de érzékeny és nagyvonalú személyisége jellemzően reagált a kor impulzusaira. Zsigmond még a középkori birodalmi eszme jegyében szerzi meg a császári címet, és állítja helyre az egyház egységét. De közben déli határain már védekezni kényszerül az oszmán birodalom terjeszkedése ellen. Halála után kilencven évvel a muzulmán hódítás 150 évre éket vert Magyarország középső részébe, és az általános pusztulás közben csak az ország peremvidéke őrizte a régi kultúrát, különösen a Zsigmond által annyit pártolt és fejlesztett városokban. Most, amikor ez a kiállítás a szétszóródott emlékekből rekonstruálja a Zsigmond-kori Európa és Magyarország művészetének képét, mintha egy Atlantiszra találnánk rá. Az internacionális gótika jelenléte a középkori magyar királyság központjában teljes fényében mutatkozik meg ismét. Az ilyen felfedezések öröme és nyomukban a múlt újraértékelése sokkal többet nyújt a nézőnek, mint egy szép kiállítás szokásos esztétikai élményét.

Mutass kevesebbet