Sík Sándor összes versei (aláírt)

Sík Sándor Összes versei. Budapest, (1941). Szent István Társulat kiadása (Stephaneum Nyomda). 480 p. Aláírt példány. Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a MTA tagja. A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, majd az egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar-latin szakon végezte. Piarista tanári működését Vácott, majd a rend budapesti gimnáziumában kezdte. Alapító és irányadó munkássága a magyar cserkészmozgalomban jelentős. Ő volt az első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának. Péterváradi tábori lelkészként, majd a Szegedi Egyetemen Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének nyilvános, rendes tanáraként dolgozott. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában. Később az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke, a piarista rend tartományfőnöki tanácsosa, majd magyarországi tartományfőnöke lett. "„A költő és az ember” - mondhatnánk, az alcímek divatos frázisával. De vájjon külön­választható-e a költő az embertől, és főképpen Sik Sándor esetében, akinek egész lírája ne­mes és messzire zengő vallomás az emberért és az emberről? E pálya, mely a könyvnapra összes versei gazdag gyűjteményében áll előt­tünk, a szó legmagasabb értelmében vett szol­gálat: katolikus, evangéliumi gondolatoktól áthatott líra, valójában „fekete kenyér“, - nem ínyenc szépségek ízlelése, hanem mind­nyájunk étele-itala. Sík Sándor pályája a kor dekadens hangulatában, fölvértezve a kor­szerű formai és stílusbeli vívmányokkal, a dia­dalmas optimizmus jegyében indult, s azt a világnézetet hirdette versben, amelyet Prohászka az elmélkedő és a szónok hevületével. Természet és ember oly egység nála, ahogyan csak a franciszkanizmus szellemében, olvas­suk verseit s látjuk: a Naphimnusz klasszi­kus fordítója e franciszkánus katolikus együtt­érzés szeretetével fogadja magába az egész világot. Semmi nem idegen tőle, de mindent fölemel, fegyelem és erő férfias világában já­runk vezetésével s a világ képein és tárgyain ott érezzük, ott sejtjük az „örök dolgok“, örök valóságok tiszta ragyogását. Formában, stí­lusban végigment a modern magyar irodalom egész útján, az expresszionizmustól addig a klasszicizmusig, amely Arany János nyelvi plaszticitásával versenyez. Nagy líra ez és nagy lélek vallomása, a magyar katolikus költészet legtisztább magaslata, melyre öntu­dattal mutathatunk rá, mint példás hit példás művészi megvalósulására, melyben földi való­ság egyesül a kegyelemmel a katolikus szere­tet és humanitás forróságában." - írta a műről Erdősi Károly (Élet, 1941. június 01./32. évfolyam/22. szám). Félvászon átkötésben.

Mutass kevesebbet