Siker vagy kudarc az olimpiai ezüstérem?

Amikor a magyar olimpiai bajnokokról írt "Ötkarikás beszélgetések" című könyvem megjelent, nem gondoltam, hogy egyszer annak folytatása következik. De világossá vált előttem, hogy az ezüstérmesek - akik a kemény felkészülést követően ugyanúgy tudásuk legjavát adták az olimpiákon, és gyakran csak minimális különbséggel maradtak le az első helyről - megérdemlik ugyanazt a figyelmet. Elég csak egy példát említeni: Güttler Károly Szöulban 0,01 másodperccel, egy körömhossznyival csúszott le az aranyéremről. Ez a könyv ezeknek a sokszor elfelejtett, kitűnő sportteljesítményeknek próbál emléket állítani. Ezzel ​a címmel jelent meg Jocha Károly második, olimpiai tárgyú könyve. A három olimpiát (Szöul, Sydney, Athén) megjárt újságíró 2003-ban az élő magyar olimpiai bajnokokat kívánta bemutatni. A közelmúltban megjelent másodikban pedig az élő, magyar olimpiai ezüstérmeseket igyekezett az olvasók közelébe hozni. A könyvben nyolcvanhat sportember jelenik meg. A legidősebb az 1948-as olimpián szerepelt Baranyainé Balázs Erzsébet tornász (87 éves), a legfiatalabb pedig Gyurta Dániel, aki még ma is csak a tizenkilencedik évében jár; ő 2004-ben, Athénban szerzett ezüstérmet a 200 méteres mellúszásban. Egyébként a könyvbeli szereplők tizennégy sportágat képviselnek: a legtöbben a kajak-kenusok (24) és a vívók (20) vannak, míg például az ökölvívást egyedül Orbán László képviseli. Ez a 200 oldalas, csaknem háromszáz fotót tartalmazó könyv a sport iránt érdeklődőknek egyedi olvasnivalót kínál. A téma nem minden napos, hiszen a magyar olimpiai sikerek ezüstérmes hőseiről az utóbbi évtizedekben méltatlanul kevés szó esett. Ezt az űrt szeretné a teljesség igénye nélkül kitölteni a szerző.

Mutass kevesebbet