Síp utcai kevert (dedikált)

A szerző rabbi, egyben az Új Élet című izraelita hetilap főszerkesztője, aki most – ahogy írja: első és utolsó -- kötetébe gyűjtötte több évtized publicisztikájának, emlékbeszédeinek válogatott termését, ide sorolta továbbá előadásainak, köszöntőinek, közéleti alkalmakkor elhangzott imáinak szövegét is. Mint az előszóban némi malíciával írja, cikkei háromfélék: cenzúrázott, öncenzúrázott és cenzúrázatlan írások – a keletkezésük dátumától függően. Abban viszont valamennyi megegyezik, hogy a hazai (kivált a budapesti) zsidó élet kérdéseivel foglalkozik. A szerző első írásában reflektál az 1985-ben megjelent Izraeli hírszerzők című kötet zsidóságot bántó előítéletes állításaira, valamint tárgyi tévedéseire (Nem találtam kémet!). 1989-ben tiltakozik a II. világháború áldozatainak közös emlékműve ellen (Összemosás?), azután beszámol a 2008. évi zsidó ifjúsági világtalálkozó jeruzsálemi eseményeiről (Zsidó ifjúsági világtalálkozón jártunk Jeruzsálemben). Számos írása kegyeletes megemlékezés, ezek a holokauszt áldozatainak emlékére rendezett különféle rendezvényeken hangzottak el. Fölidézi a régi és a mai budapesti zsidó vallási élet mozzanatait (Emlékek Rumbachról); megörökíti varsói és göteborgi látogatásainak emlékét, középpontjukban az ottani zsidó hitélettel (Kántor is voltam Északon). Történelmi perspektívában és a jelen egyidejűségében is számos aspektusból láttatja a főváros zsidóságának életét (Egy túlélő naplójából; A rendszertől a váltásig a Síp utcában). A kötet második részében a prédikációit, emlékező fohászait gyűjtötte össze, ezek többsége emléktábla-avatásokon, évfordulós megemlékezéseken, temetéseken hangzottak el. Az olvasmányos, helyenként egyenesen anekdotikus stílusú kötet a budapesti zsidó vallási élet iránt érdeklődők olvasmánya. A fotókkal illusztrált kötetnek a főváros vonatkozásában helyismereti jelentősége is van.

Mutass kevesebbet