Siratóének

Az emberi és írói elkötelezettség hármasképe ennek a kötetnek az a három része, amelyeket csak sorszámok különítenek el egymástól, és hármasképe annak a magyar történelem- és társadalomvizsgálatnak is, amit csak az 1945 óta eltelt három évtized felszabadultságának és nagy erőfeszítéseinek a légkörében lehetett elvégezni. Az első kép a második világháborúé, a minden népre kötelező történelmi lelkiismeretvizsgálaté - "Hideg napok" és "Búcsú nélkül" -, és ide tartozik a felgyorsult történelemben az 1956-os esztendő írói vizsgálata is: "Ember fia és farkasa." A második kép mindössze négy novella: a megrázó "Zöld Péter levelei a pápához" című novellával - amely a népének elkötelezett író hitvallása is - és a "Siratóének"-nek, amely ennek a válogatott kötetnek a címét is adja, s e kettő között ott a két irányfény: a Tanácsköztársaság emléke a "Világító pont"-ban és egy csángó népdal fölfénylő hangja egy nagyvárosi, mai esküvőn, a "Jaj, de magas ég"-ben. A harmadik kép, a válogatás harmadik része derűvel, iróniával átszőtt kritika: nyolc novella az író legújabb alkotásaiból, egyben-másban csak nehezen változó, egyben-másban rideg emberekről mondott ítélet, emberi és társadalmi veszteségek ellen fölemelt szó. Az első harminc év egyik legmarkánsabb írói egyéniségének hármas arcképe is: profilból és szembenézve.

Mutass kevesebbet