Skidmore, Owings & Merrill

Mies van der Roha szerint "a döntő teljesítmények mindig személytelenek" - sohasem törekszik többre, mint arra, hogy a kor akaratának személytelen eszköze legyen. Paradox módon azonban Mies arra kényszerül, hogy személytelen, egyetemes jellegű építészetét egyéni invención alapuló leleményességgel alakítsa ki. E paradoxon a sajátos történelmi helyzetet tükrözi. A társadalmi igény és a technikai háttér már adott, de az iparosított tömeges építésnek megfelelő módszerek és formák még csak fogékony és előrelátó zsenik vázlataiban derengenek fel. Ebben a helyzetben az építész intuíciójára hagyatkozva fog hozzá a tudományos és technikai forradalom építészeti környezetének megmintázásához. Módszere azonban ezekkel az összetett feladatokkal nem adekvált. Ma ilyen komplex feladatok megoldásán számítógépek munkáját hasznosító, szakemberek légiójának tehetségét és tudását koordináló kutató-tervező nagyüzemek dolgoznak. Az egyik első ilyen tervező nagyüzem, amelyet színvonal tekintetében mindmáig aligha múltak felül, az alapítók nevével fémjelzett Skidmore, Owings & Merrill-cég, röviden: SOM, nem a jövő építészetét kikísérletező műhely, hanem hatékonyan működő, rentábilis vállalkozás. Ennek ellenére meglepően sok és világviszonylatban is jelentős szerkezeti és építészeti újítás kezdeményezője. Természetesen elsősorban a megrendelők igényeinek kielégítésére törekszik, de nem a közízlést szolgáló konvencionális típusokkal, hanem folyamatos újítással továbbfejlesztett, csiszolt megoldásokkal. Produktumaik - elsősorban az irodaháztervek - alapján az utolsó évtizedek fejlődése kitűnően nyomon követhető. Néhány jelentős szerkezeti-építészeti újításuk és kivételesen szép alkotásuk helyet kap az építészet egyetemes történetében is.

Mutass kevesebbet