Sólymok vére

A ​bolgár kultúrában nagyobb a népköltészet súly és jelentősége, mint akár nálunk. A sok százados török uralom alatt kivesztek az írástudók, elsenyvedt az irodalom, az elnyomott bolgárság gazdag szellemi értékei az íratlan költészetben éltek tovább, az íratlan költészet tartott ébren és szította az ellenállás tüzes szellemét. A hódoltsági állapot elhúzódott ugyan a múlt századnak majd a végéig, de teljes ősi pompájában, virágzásában maradt meg – napjainkig szinte – a szájról szájra adott népi líra, népi epika is. A szerelmi dalok sugaras bája, a hősi énekek mitikus arányai, a csúfolók féktelen derűje, a ráolvasó szövegek, középkorias-pogány révültségek, a köszöntők tündéries játékossága, a hajdut énekek délceg daca, az újabb dalok friss hangja – imponáló sokféleség együtt. Kevés európai nép költészete vetekedhet ezzel a kincses gazdagsággal. Egy ilyen népköltészet méltó megszólaltatása magyarul – jelentős kulturális tett. Nagy Lászlónál rátermettebb fordító erre a feladatra aligha akadt volna. Fordításai gyökeresen magyarok és gyökeresen bolgárok egyszerre, erő és báj, szenvedély és gyöngédség játszik bennük, híven az eredetihez. Szablyák és citerák címen évekkel ezelőtt megjelent bolgár népdal és népballada fordításait mostanában tüntették ki a Bolgár Pen Club nagydíjával. A mostani, még egyszer olyan terjedelmes és sokrétű összeállítás méltó hódolat a bolgár nép százados hagyományai előtt, és becsületére válik a mai magyar költészetnek.

Mutass kevesebbet