Songs of Innocence and of Experience / Az Ártatlanság és a Tapasztalás dalai

William Blake-et a magyar közönség először képzőművészként ismerte meg. A 19. század legvégén Kőrösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor festők Rómába utaztak, hogy az ottani festészeti irányzatokat tanulmányozzák. Ott ismerkedtek meg a preraffaeliták esztétikai nézeteivel. Hazatérve 1901-ben Gödöllőn megalapították a később híressé vált művészkolóniát. Az ő közvetítésükkel a közösség ideológiájára a preraffaelitákon keresztül Blake látásmódja is hatással volt. 1917-ben a Múlt és Jövő című zsidó kulturális, irodalmi és társadalmi folyóirat egyik különszáma olyan képzőművészeti alkotásokkal foglalkozott, amelyek a héber hagyományok hatását tükrözik. A reprodukciók között Blake-nek a Jób könyvéhez készített illusztrációi közül tizenöt szerepelt rövid kommentárral, amelyben Blake-et mint „költőt, festőt és misztikust" határozták meg. Patai József, a lap alapítója és a kommentár szerzője, 1924-ben ezek közül a metszetek közül hetet beválogatott a Biblia Képekben című kötetébe. Szerb Antal 1927-ben, az angol költő halálának századik évfordulójára írta az első és egyben rendkívüli tájékozottságot mutató tanulmányt Blake-ről, amely végül 1928-ban jelent meg a Széphalom-könyvtárban. Ebben Szerb Antal már idéz néhányat Az Ártatlanság és a Tapasztalás dalai közül, sőt kéziratos verseket és részleteket Blake esztétikai nézeteit közlő prózaszövegeiből is. Hamvas Béla a második világháború után, hogy nemzedékének szellemi és erkölcsi megtisztulását szolgálja, összeállította az Antológia Humana című idézetgyűjteményét, amelyben szerepelnek a Menny és Pokol házasságának, a francia forradalom által inspirált legbizakodóbb Blake-próféciának híres axiómái, A Pokol közmondásai Somlyó György fordításában.

Mutass kevesebbet