Sören Kierkegaard írásaiból

A ​dán író és filozófus életműve valamennyi 20. századi egzisztenciál-filozófia ősforrása. Ateista gondolkodók: Heidegger és Sartre, vallásos-egzisztencialisták: Jaspers és Gabriel Marcell gondolataik kiindulópontjának egyaránt Kierkegaard-ot tekintették. Nemcsak a filozófiát forradalmasította – mint vallásos bölcselő új utakra terelte a modern protestáns teológiát is. Közvetett és késői hatása leginkább a szépirodalomban érezhető: a skandináv irodalom modern alkotásai csak e tragikus filozófia ismeretében értelmezhetőek. Áttételes filozófiai inspirációja azonban az egész huszadik századi polgári irodalomban (elsősorban a francia egzisztencialista prózában és drámában) megfigyelhető. Műveinek – önálló kötetben megjelenő – válogatása az életmű hat legfontosabb írásából közöl részleteket. A kiadvány bevezető tanulnánya szinte nélkülözhetetlen a szövegek megértéséhez, értelmezéséhez. A kierkegaardi gondolatrendszerről rajzol képet, elhelyezi a filozófia történet egészében, valamint marxista bírálattal kísérve elemzi és magyarázza e tragikus életszemléletet, filozófiai alapfogalmait: a szorongást, az esztétikai-etikai-vallási életstádiumokat, a paradoxon alapvető szerepét, a szubjektívitás értelmét. Kimutatja, hogy szubjektív idealizmusa mellett a dán gondolkodó számos értékes felismeréshez jutott, – s bizonyítja, hogy a „paradox Kereszténység” tulajdonképpen a teológia önmegsemmisítése: az abszurd isten bizonyíthatatlansága, érthetetlensége Kierkegaard kiindulópontja – tulajdonképpen a feuerbachi ateizmussal rokon. Kierkegaard a Hegel-ellenes polémia részeseként írta első jelentősebb dolgozatát Az irónia fogalmáról, – itt Szokratész és általában az értelmi szkepszis abszolut érvényességét, történelmi szerepét bizonyítja. A Vagy-vagy című többrészes tanulmányt – a kötet legterjedelmesebb részét – joggal tartják a dán irodalom egyik klasszikus alkotásának is. A szerző tragikus szerelmének – egy felbontott jegyesség egész életét végigkísérő élményének – áttételes bemutatása a Csábító naplója, a mű leginkább irodalmias része. A későbbiekben a két első életstádium: az esztétikai az etikai közötti alapvető különbséget elemzi. A későbbi művekben Félelem és rettegés, a szorongás és démoniság fogalmait magyarázza, ezeken át jut el a személyiség a vallási életstádiumhoz. Kierkegaard filozófiájának betetőzése és összefoglalása a Lezáró tudománytalan utóirat. Központi gondolatát a híres alaptétel sűríti: „A szubjektivitás az igazság, a szubjektivitás a valóság”. A tanulmányokat alapos bevezetők jegyzéke kíséri, a sokszor homályos, irodalmi, történelmi, bibliai allegóriák mögé rejtőző mondanivalót segítik megérteni.

Mutass kevesebbet