Sors és jelkép (dedikált)

"Méliusz utazása - mint a világirodalom sok más nagy jelentőságű útja - végeredményben a szerző érzés- és gondolatvilágában tett hatalmas felfedező vállalkozás. A valóságos táj és valóságos környezet változó díszletei között elsősorban mindig az írót látjuk. Az utazó és felfedező saját lelkén és érzékenységén szűri keresztól a folyton megújuló benyomásokat, s nem csupán ezekről ad számot, hanem elénk tárja mindazokat a képzettársításokat is, amelyek a megújuló mozgalmasság hatása alatt feltámadnak benne... A táj és a környezet képe egyben mindig az író képe is lesz, emlékeivel és vágyaival, múltjával és jövendőjével, nyíltan kimondott akratával és rejteni akart szándékaival terhesen. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy Méliusz műve nem annyira útikönyv, mint inkább vallomás, nem pontos beszámoló, hanem költői átlényegítés, nem száraz adatszerűség, hanem a valóság tudatos rendszerbe foglalása, vagyis a szó szoros értelmében vett műakotás... Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki a magyarság sorsának változatait ismerni akarja" írta Szemlér Ferenc a Sors és jelkép első kiadásának megjelenésekor. Sors és jelkép című regénye 1943 tavaszán Dél-Erdélyben tett félig illegális körutazásának élményéből fakadt. A könyv 1946-ban jelent meg először, 1949-ben bevonták példányait. Új kiadása másfél évtizedig váratott magára.

Mutass kevesebbet