Sorskérdések

Németh László életműsorozata ezzel a vaskos kötettel lett teljes. A Sorskérdések összeállítását még az író végezte el a hetvenes években. Ezek az 1927 és 1943 között keletkezett írások is "a szorongó tájékozatlanság" jegyében születtek, amely a Tanú íróját arra ösztönözte, hogy a világnézeti iránykeresés mellett "a politikát súroló kérdéseknek is helyet adjon". A kötet bevezetőjében Németh azt sugallja az olvasónak, hogy őt és írásait ne politikai természetűnek kezelje-ítélje. "Az írtó, gondoltam, természeténél fogva rossz politikus" - vallotta. Az ő igénye a gondolkodói vállalkozás. "Úgy látszott - írta -, hogy kis államoknak is joguk van önálló politikai jövőt kovácsolniuk - vagy legalább álmodni felőle. Nos, én ezt csináltam. Az, hogy megvalósulnak-e? - másodrendű kérdés volt. A gondolkodó dolga - mert gondolkodónak s nem politikusnak éreztem magam - megtalálni, kimondani a legjobb megoldást, anélkül, hogy megvalósítására valami pártot akarna szervezni: a gondolat majd terjed, felszívódik, s egy idő múlva meglátszik a politikán..." S hogy kik a gondolkozók? Németh erre is felel: "Nagy magyar gondolkozóknak én azokat tartam, akik a körülöttünk lévő helyzet természetét felismerték, fogyatkozásai ellen értelmükkel küzdtek s a magyarság elé hivatását megfejtő célokat tűztek ki." Úgy véljük, nem vagyunk pontatlanok, ha ezt a gyűjteményt ilyenfajta gondolatok tárházának tekintjük. A tanulmányok, esszék, a gondolatok nagy része heves vitát váltott ki, s a vita máig tart. Most végre a hiteles szövegek birtokában folyhat tovább. Mert a magyarság jövőjének programja, az ezredforduló új feladatainak kijelölése elképzelhetetlen Németh László számos értékes gondolatának számbavétele nélkül.

Mutass kevesebbet