Sortűz egy fekete bivalyért

Részlet a könyvből: "Elmúlt egy bitang rossz nyár, szerettük volna minél gyorsabban elfelejteni, mert azon a nyáron megöltek valakit, akit nagyon kedveltünk. Szép őszre vágytunk, hogy elfeledtesse velünk a halált meg az egyéb szomorú dolgokat, és az ősz szépnek is ígérkezett, mi örültünk neki, mert ekkor még nem tudhattuk, hogy éppen olyan rohadt lesz, mint a nyár, és hogy ismét meg fog halni valaki. Pedig tényleg szépen kezdődött az ősz: érett a kukorica és a szőlő, Fodó tanár úréknak egészséges fiúgyermekük született, Burai J. átiratkozott a mi iskolánkba, Ácsi Lajos kora reggel, amikor még józan volt, kiült félmeztelenül az iskolaudvarra, a padlásfeljáró elé, élvezte a napsütést miközben lassan kapadohányszínű lett a bőre; az emberek általában jókedvűnek látszottak, a levegőben lustán és fehéren úszott az ökörnyál, a parókia hosszú falán üdén zöldellt a kőrózsa, iskolába menet letéptünk húsos leveléből, és még az órákon is kellemesen savanyú kőrózsalevet rágcsáltunk."

Mutass kevesebbet