Sötét Forrás

"A bűnösség látszata teszi a bűnöst" - hangzik el a szentencia vádlói-inkvizítori szájból ebben a műben, amely egy tizenhetedik századi, nagyszabású francia boszorkányper krónikája is - korabeli jegyzőkönyvek, levelek, vallomások és inkvizíciós kézikönyvek alapján írta meg a szerző -, de mai regény is. A történelem folyamán sűrűn ismétlődtek, bármikor ismétlődhetnek is olyan helyzetek, amelyekben boszorkányégetők, inkvizítorok kerekednek felül, és mesterkélt látszatokkal bűnösnek minősítenek vétlent. A pörben, amely a Sötét Forrás tárgya, egy papot szemel ki áldozatul a hatalom: hívei körében túlságosan is kedvelt ez a pap - valaha pásztorfiú -, s túlságosan is kedvelt a nők körében, miért ne kavarna hát körülötte vihart az a hatalom, amely hívők százait, ezreit akarja félelmes méretű, őrjöngésig fokozott hisztériába belerántani? Meg kell indítani egy eljárást, amely majd nőjjön lavinává: faggatni, vallatni egy fiatal apácát, aki valóban szereti a pap Garufridyt, ördögűzéssel és keríteni a papnak, híve védelmében csapdába sétáltatni; a hitért és erkölcsért - azaz csak ennek nevében - megőrjített tömeg gyönyörűségére máglyán elpusztítani.

Mutass kevesebbet