Spanyol nyelvtan

A mai spanyol nyelv (lengua espanola vagy lengua castellana) - mint a nyelvek általában - hosszú fejlődés eredményeként jött létre. Legközelebbi őse az egykori Római Birodalom területén beszélt latin nyelv. A Római Birodalom széthullása után (V. század) a volt Birodalom egyes területein a latin különböző irányokban fejlődött tovább. A X-XI. században már önálló újlatin vagy román nyelvekről (lenguas neolatinas, lenguas románicas vagy lenguas romances) beszélhetünk. A legfontosabb újlatin nyelvek - a beszélők száma szerinti sorrendben - a következők: spanyol, portugál, francia, olasz és román. A spanyol nyelv eredetileg az Ibériai-félsziget északi részén fekvő Ókasztília (Castilla la Vieja) nyelvjárása volt. A XI. századtól kezdve a királysággá szerveződött Kasztília lett a 711-től Spanyolország nagy részét hatalmukban tartó arabok elleni harc vezető ereje a félsziget legerősebb állama. Fokozatosan magába olvasztotta az északi területek kis államait, és 1492-re teljesen kiszorította Spanyolországból az arab hódítókat. Politikai terjeszkedésével párhuzamos volt nyelvének terjedése: az újonnan meghódított területek hivatalos nyelve a kasztíliai lett. Ma Spanyolország területén a hivatalos spanyolon kívül három más nyelvet beszélnek: a katalánt az északkeleti területeken (Katalónia és Valencia), a portugál nyelvjárásnak számító gallegót észak-nyugaton (Galícia) és a baszkot északon, Bilbao környékén. A katalán és a gallego újlatin nyelvek, a baszk rokonsági viszonyai homályosak, de annyi biztos, hogy nem újlatin, mégcsak nem is indoeurópai.

Mutass kevesebbet