Strukturális magyar nyelvtan 4.

A négykötetes Strukturális magyar nyelvtan - a Mondattan (1992), a Fonológia (1994) és a Morfológia (2000) után megjelenő - záró kötete A szótár szerkezete alcímet viseli. A szótár itt a nyelvleírás szótári összetevőjére vonatkozik, amelyet mentális szótárnak vagy lexikonnak is nevezünk; a szerkezet pedig arra utal, hogy a szótári ábrázolásokban milyen típusú információk szerepelnek és milyen formában. A kötet célja elsősorban a szavak jelentéstani és mondattani tulajdonságainak bemutatása, de szóba kerülnek benne a szótári elemek fonológiai ábrázolásán és a mentális szótár pszicholingvisztikai vizsgálatán kívül a szótárral kapcsolatos nyelvtechnológiai újdonságok is. A szótár szerkezetét bemutató esettanulmányok mintegy fele az igékre vonatkozik, amit az igéknek a mondattanban betöltött központi szerepe indokol. A főnevekről és a melléknevekről egy-egy fejezet szól. Külön fejezeteket szentel a kötet a mellérendelő kötőszók, a többi szószintű funkcionális kategória (a segédigék, a névelők, a tagadószók, az -e kérdőszó, a mondatbevezetők stb.) és a pragmatikai diskurzus-partikulák vizsgálatának. A morfofonológiai fejezet azt a kérdést tárgyalja, hogy milyen fonológiai formában érdemes a különböző szóalakokat a szótárban tárolni. A Függelék két fejezete összefoglalja a mentális szótár pszichológiai vizsgálati módszereit, felvázolja a szótár pszicholingvisztikai modelljeit, bemutatja a mentális szótár szemantikai szerveződését, és áttekintést nyújt a szavak elsajátításának problémájáról; illetve a szótárnak a nyelvtechnológiában betöltött szerepével, a magyar nyelvű szótári adatbázisok készítésének elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A kötetet igen részletes irodalomjegyzék és a használatát megkönnyítő tárgymutató egészíti ki.

Mutass kevesebbet