Szabad lexikon

Dési Jánost sokan ismerhetik az ATV-ből. Komoly arccal komoly - vagy annak látszó - politikusokat kérdez állítólag komoly dolgokról. Mert egy komoly politikai újságírónak, aki ráadásul a legrégibb magyar politikai napilap, a Népszava főszerkesztő-helyettese, így illik. Csakhogy azt régóta tudjuk, hogy a nagy dolgok apróságokon múlnak, a „komoly" ügyek mögött ott a mindennapok izgalma. Az e kötetben olvasható Szabad Lexikon darabjai ez utóbbiról szólnak. Látszólag komolytalanok, hiszen jelentős mennyiségben bulikról, lányokról, vacsorákról olvashatnak. Vagy arról, milyen is az őrmester a katonaságnál, mire használja ki az ember a szabadnapját, ha elutazik a felesége, milyen az, amikor a királynak rossz a kedve, esetleg miként feketézett szabadidejében az embermentő. Ezek azokon a „fontos" helyeken, melyeken szerzőnk úgy általában ténykedik, említésre sem méltó apróságoknak számítanak, viszont itt talán hasznosak, ahogy úgy általában a lexikonok szoktak lenni. És akkor nézzük azokat a „fontos" helyeket: 1985-től a Magyar Nemzet. Nem ez a mai, hanem még az a régi, amely oly dicső és fontos szerepet játszott a rendszerváltásban. Amúgy itt ismerkedik össze dr. Boros Istvánnal (Ismerik a kis verset: Kézirata kicsit poros, leporolja doktor Boros), aki kitalálta és a Népszava szerkesztőjeként hétről hétre kiverte ezen írásokat a szerzőből. De vissza az életpályához. 1991-től a Magyar Hírlap. Szintén a dicsőséges korszak. Ja, az élethez szerencse is kell. Aztán 1996-tól a Népszava. Jó másfél évig a Klubrádió reggeli műsorának a vezetője, s több éve már az ATV szerkesztő-műsorvezetője. A Roma Sajtóközpont elnöke, a Gandhi Gimnázium egyik alapítója - ezekkel kevés a gond, csak a dicsőség. Háztartásában egy feleség (Mónika), két gyermek (Ádám és Áron), valamint egy macska (Jenő) található.

Mutass kevesebbet